Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Mészáros László: Kossuth Lajos emléke Nagykörösön
A „turini százak” Ismeretes, hogy 1877 januárjában száztagú küldöttség kereste fel Ceglédről az emigrációban élő Kossuthot. A látogatás előzménye az volt, hogy a ceglédiek 1876. december 27- én országgyűlési képviselőjükké választották Kossuthot, mivel az akkor nagy hangsúlyt kapott ún. keleti kérdés ügyében írt cikkei a ceglédiek egyetértésével találkoztak. A „turini remete” január 5-i válaszában megköszönte a ceglédiek bizalmát, de a képviselői mandátumot nem fogadta el. Ennek okait is felsorolta. Ő, aki a függetlenségi eszme híve, nem vállalhat képviselőséget a kiegyezés teremtette politikai viszonyok között. A ceglédiek ennek ellenére szeretetük és ragaszkodásuk jeléül mégis felkeresték Kossuthot turini otthonában. E küldöttségnek tíz nagykőrösi is tagja volt, akik vállalkoztak a nagy útra. A deputáció 1877. január 20-án indult útnak, és már Pesten, a pályaudvaron lelkes néptömeg fogadta őket. Majd a Hungária Szállóban 300 terítékes társasebédre gyűltek össze a ceglédiek és vendéglátóik. Ezen a gyűlésen felszólalt többek között Barabás Béla másodéves joghallgató is, aki később Nagykőrös országgyűlési képviselője lesz. Beszédében köszöntötte a százas küldöttség tagjait, és éltette „Kossuth apánkat”. A küldöttség 1877. január 24-én érkezett meg a Torino melletti Collegno al Baracconeba, Kossuth villájához. A ceglédi lovas nemzetőrség zászlaja alatt csoportosult küldöttség üdvözlését Kossuth levett kalappal fogadta. Mellette megjelent Tanárky Gyula is, aki akkor éppen látogatóban járt Kossuthnál. Ő Tanárky Gedeon nagykőrösi országgyűlési képviselő, majd államtitkár unokatestvére volt. Londonban Kossuth titkára lett, majd 1865-ben, követvén a kormányzót, ő is Torinóba költözött. A ceglédi küldöttség szónoka, Dobos János református lelkész patetikus hangvételű hazafias beszédét követően Kossuth újra hosszasan kifejtette, miért nem fogadhatja el a ceglédi mandátumot. Beszédét követően K. Faragó József, a nagykőrösiek vezetője a csoport nevében e szavakkal üdvözölte Kossuthot: „Uram, kormányzó úr! Mi körösiek lelkünk legfőbb vágya, s óhajtott czélunknál vagyunk, mert legfőbb óhajunk volt kormányzó urat friss egészségben, úgy a magunk, mint rokonérzelmű polgártársaink nevében személyesen üdvözölhetni. A midőn tehát szerencsés vagyok mindnyájunk üdvözletét általadni, magunkat magas emlékébe ajánlom.”24 Ezután egyenként bemutatta a körösiek kis csoportját. Öten voltak a Faragó családból. A családfő K. Faragó József (1823-1892) földbirtokos, a város gazdatanácsnoka majd 1867-től 1880-ig alpolgármestere volt, később takarékpénztári vezérigazgató. Felesége Ugró Karolina, fia K. Faragó Dénes, aki Nagykőrös gazdasági tanácsnoka volt 12 éven át, és leányai Ida és Jozefine. K. Faragó Ida (1856-1925) életének egyik legnagyobb élménye volt a Kossuthtal való találkozás, ennek emlékeként megfestette az agg kormányzó arcképét is. Tagja volt a nagykőrösi küldöttségnek a két Póka testvér, Lajos és Kázmér, akik Nagykőrös akkori polgármesterének, Póka Károlynak (1823-1891) a fiai voltak.25 Póka Kázmér mint ötödéves technikus hallgató, a diáktársai nevében köszöntötte Kossuthot. Szentpétery Károly városi mérnök, a nagykőrösi függetlenségi párt tekintélyes elnöke, Pap Ambrus földbirtokos és ifj. Dobos András voltak még tagjai a körösi küldöttségnek. 24 Aczeglédi százas küldöttség... 1877.73-74. 25 Póka Lajos (1850-1902) később Kiskunfélegyháza városi főkapitánya, Póka Kázmér (1854-1903) pedig a magyar államvasutak főmérnöke lesz. 322
