Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Imre László: A látomás-vers két változata Aranynál

„tenni kevés, de halni volt esély” groteszk kudarcra ítéltetettségével. Lázálomszerű jövőképzeteik (a Petőfié és az Aranyé) kapcsolatban vannak ugyan, de emocionális beágyazottságuk, történelemértelmezésük annyira eltérő, amennyire a két vers alkata is: az egyik heroikus-diadalmas rapszódia, a másik nyomasztó rémálom.

3. Egy műfaji ihlet feltűnése és eltűnése

Az irodalmi műfajnak tekintett apokalipszis számtalan definíciójának megegyező eleme, hogy olyasfajta látomás ez, amely a történelem, a jövő képeit többnyire jelképes formában közvetíti. Ide sorolható Az ember tragédiája jövőképeitől Vörösmarty Előszó-jáig sok minden. A bibliai előzmények szekularizált változatainak története azon mai tudományos-fantasztikus, futurológiái műfajokig hosszabbítható meg, amelyek valamiféle katasztrófa, világvége megjelenítésére vállalkoznak. Tágabb értelemben (s a két tárgyalt Arany-versnek ehhez lehet köze) a jövő fenyegető tendenciáinak, pusztításainak, süllyedésének olyan látnoki megidézéséről van szó, mely a romantika korában fokozott mértékben kapott hangot, s a magyar líra nagyjainál jut szóhoz. Schöpflin Aladár Vörösmarty Előszó című verséről állapítja meg: „Aki ezt a verset írta, az egy meghasonlott lélek, vagy beteg képzelet, amely már-már közel jár a téboly mezsgyéihez. Ahogy a nagy nemzeti pusztulást szimbólumokba foglalja, az már nem is fantasztikum, hanem rettentő rémlátomány.”12

Az utópiákat - Platóntól Morus Tamáson át Swiftig - mindig a jelennel való elégedetlenség, illetve a jövőre irányuló aggodalom inspirálta. Arany két verse jól körvonalazható hazai és világtörténelmi perspektívát vesz alapul, ámde ez a műfaj csak kivételes alkalom és viszonylag rövid pályaszakasz szüleménye. „A káosz erőit megidéző látomás reprezentatív darabja Arany János még 1848 végéről való verse, az Alom-való, ez a vers azt is sejteti; mért nem kaphatott e típus nagyobb szerepet az irányzat költészetében.”13. Ebben a költeményben a romantikus monológ vált át bölcseletté, a Gondolatok a békekongresszus felől-Ъеп a gondolati kiindulást követően merülnek fel a jelen és a jövő lidércnyomásos képei. A 49 után egyre inkább uralomra jutó klasszicizáló formaideál, a Gyulai által is sugallt romantika- és spontaneitásellenesség az értelemmel és morális meggondolásokkal is uralt formavilágot juttatja egyre inkább szóhoz, így szorul háttérbe az Alom-világ-típusú hallucináció-monológ, melyet Dániel könyvével is összefüggésbe lehet hozni. Ahogy Dániel látomásában a kétszarvú kos Médiának és Perzsiának királya, a szőrös kecskebak Perzsiának királya stb., ugyanúgy Arany víziói is valóságos világpolitikai és belpolitikai helyzet inspirálta fenyegetettséget fejeznek ki azÁlom-való-Ъап, de még a fiziológiai kísérő mozzanatok is rokonok: „És én, Dániel elájulok és beteg valék néhány napig.” (Dániel 8. 27.) Aranynál a betegség leírása részletező:

Fekszem kínos ágyon. Minden tagom össze- Zsibbadoz fektémben, mintegy lekötözve,

Csak tompán sajog a fájdalom, nem éget;

Homlokomon érzek hideg verítéket.

Minden pehelyszál nyom, mint egy-egy kődarab,

Akadoz eremben a vér, s el-elmarad;

12 SCHÖPFLIN, Aladár, A két Vörösmarty. Nyugat 1908. jún. 582. Idézi: Tóth Dezső. In: Vörösmarty Mihály: Kisebb költemények 111.(1810-1855) Sajtó alá rendezte Tóth Dezsó. Bp. 1962.

13 S. VARGA, Pál, A gondviseléshittől a vitaiizmusig. Debrecen, 1994. 119.

307