Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Imre László: A látomás-vers két változata Aranynál
5 míg legyez szárnyával borongó pillámon, Körmével szorítja keblemet az álom. A Gondolatok a béke-kongresszus felől hangütése a Vanitatum vanitas megszólalásmódjával mutat rokonságot („Az írás, hol jegyezni kezd, / Jegyez csak gyűlöletet”), a bölcseleti attitűd azonban az ország és az egyén helyzetében beállott változások konkrét körülményeit veszi alapul. „A Kertben fiktív, poetizált közegben ugyanazt a történelmi tanulságot tárgyiasítja, mint az aktuális politikai célzattal megírt Gondolatok a béke-kongresszus felől'. „Oh, a világ története / Szomorú egy tanulmány.”14 A költemény valóban megjeleníti az erőszak, a gonoszság, a Rossz vandál uralmát: Avagy ki fékezendi meg Az ember szenvedélyét, Midőn iszappal hányja föl Háborgó lelke mélyét. Annak az apokaliptikus képzeletnek a dimenziójában, melyről az Előszó kapcsán szokás értekezni,15 s amelynek hazai példáit Arany Vörösmarty és Petőfi lírai egzaitációiból (a katasztrófák vízionárius internalizációiból) ismerte elsősorban (az Éj monológja a Csongor és Tündé-ben, Az emberek, Az ítélet), monarchiák és nemzetek, sőt az emberiség sorsa forog kockán. Ámde mégis epizód marad mindez Arany pályáján, aki „megtorpant ... a feltörni készülő pokolsár iszonyata előtt.”16 Az ezt megelőző mondatban Keresztury mindezt a romantikához köti: Arany „mind újra elindult azokon az útvesztőkön, amelyeken az európai nagyromantika lángelméi a lét értelmen túli örvényeihez jutottak el.” S. Varga Pál szerint a „káosz erőit megidéző látomás reprezentatív ... verse az Alom-való', ez a vers azt is sejteti, miért nem kaphatott ez a típus nagyobb szerepet az irányzat költészetében.” Aranyt nem „a pozitivista józanság fordította szembe a látomással, hanem az a nem kívánt eredmény, hogy hiába törekedett a hanyatlás élményének elhárítására, a szembesítés során a pusztító erők látomásos képe bizonyult valóságosnak, s az értéképülés valósága a ’kell’ bizonytalanságában maradt.”17 A romantikus rémálom-vers műfajának háttérbe szorulása dolgában nyilvánvaló, hogy az S. Varga Pál által felhozott meggyőző érvek mellett más okok is szóba jöhetnek. A48-49-es verstermés műfaji és hangnembeli sokfélesége eleve beszűkül 49 ősze után, s toborzó, harci dal, közösségi óda helyett a lehiggadás felé mutat már a Gondolatok a békekongresszus felől végkicsengése is. Ami romantikus hajlam és költői fantázia szóhoz jut ezután, az inkább verses epikájába kerül át (Katalin, A honvéd özvegye). Tagadhatatlan, hogy az Alom-való-val járatlan (hogy ne mondjuk: alkatától idegen) útra tévedő költő el is bizonytalanodott a kísérlet sikerességének dolgában, s a kor (az 50-es évek) objektiváló tendenciái is inkább távolították a müformától, mintsem a visszatérésre sarkallták volna, s vagy közvetettebb, tárgyias lírai megnyilatkozások, vagy epikai műfaji ihletek (ballada) irányában tájékozódott. Az Alom-való és a Gondolatok a béke-kongresszus felől egymásra vetítő szemlélése jól illusztrálja a két líratörténeti pillanat (1848 ősze és 1850 ősze) történelmi és atmoszférikus eltérését, mely Aranyt a „fékevesztett” megszólalási formáktól az áttételes meg14 VERES, András, Elbizonytalanodó moralitás, ironikus életkép. In: Az el nem ért bizonyosság. Bp. 1972. 150. 15 WALDAPFEL, József, Vörösmarty, Petőfi és a szabadságharc. In: Magyar századok. 1948. 222. 16 KERESZTURY, Dezső, „Csak hangköre más..." Bp. 1987. 651. 17 S. VARGA, Pál, i. m. 119-120. 308
