Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Nagy Molnár Miklós: Az egyéniség szerepe az alföldi fazekasságban
29. - 1972. december 9.) a mesterséget apja mellett tanulta 1909-1912-ig, s 1920 után, önálló mesterként szintén az apja műhelyében dolgozott. Edényeit elsősorban az apja által alkalmazott motívumokkal díszítette. Badár Erzsébet (1889. június 29. - 1985. február 22.) szintén az apja tanítványa volt. Az általa készített edényeken ő is elsősorban az id. Badár Balázs által meghonosított díszítőeljárásokat, motívumokat alkalmazta. Badár Balázs stílusát fián és lányán kívül unokaöccsei és más tanítványai is megtanulták, illetve alkalmazták. így például Badár-stílusban dolgoztak segédei: K. Szabó Balázs, Cs. Szabó István, Török László, Fadgyas Antal. A két világháború között pedig a Steinbach, a Veress és a Cs. Kiss család is rendszeresen készített ilyen stílusú edényeket. Ezek azonban nem egyszerű utánzatok voltak, hanem minden alkotó változtatgatta, egyéniségének megfelelően alakítgatta a tanult formát és a színösszeállítást. A Badár hagyományokat folytatók közül is kiemelkedett a kunszentmártoni fazekas, az 1872-ben született Bozsik Kálmán. Édesapja elvesztését követően nevelőapja Kegyes Balázs fazekasmester lett.7 A mesterség alapjait Badár Balázs mezőtúri fazekasmester műhelyében sajátította el, majd Ungváron tanult. Hazatérését követően önálló műhelyt nyitott Kunszentmártonban 1895-ben. Nem használati, hanem elsősorban díszkerámiát korongozott. Készítményeinek motívumkincse az idők folyamán önállósodott, Badár stílusát egyénivé formálta. Épületdíszei, kályhái, díszedényei a parasztpolgári lakáskultúra magas szintre emelését szolgálták. Mesterével, Badár Balázzsal közösen vett részt az 1900-as párizsi Világkiállításon, ahol ezüstérmet nyert. Bozsik Kálmán az eredeti motívumokat híven megőrizte, azokat újabb edénytípusokon is alkalmazta, ezzel számos nemzetközi elismerést, külföldi piacokat szerezett a kunszentmártoni kerámiának. Edényei bejárták Los Angelest, New Yorkot, Chicagót, Stockholmot, Rómát, Londont, Amszterdamot. A szájhagyomány szerint egyedül több arany, ezüst- és bronzérmet szerzett, mint a Herendi Porcelángyár. Bozsik Kálmán leggyakrabban használt virágmotívumai a tulipán, rózsa, szegfű, illetve a gránátalma. Vázáin a fő motívum általában a hosszúkás formájú tulipán többszínű szirommal, amelyből ágaznak el a hajladozó karéjos levelek, ezekhez kétoldalt ismét virág - szegfű, vagy rózsa - kapcsolódik. Formavilágára erősen hatott a századfordulón virágkorát élő szecesszió. Badár Balázs munkái igen nagy hatással voltak Mezőtúr és más alföldi központok fazekasságára is. Az ő munkássága a magyar fazekasság válságos korszakára esett. E válság egyik fő oka, hogy a piaci kereslet fokozatosan csökkent, mert használati edényként egyre kevesebben keresték a törékeny cserépedényt, mindennapi használatra gyakrabban vásárolták az olcsóbb gyáripari, fémtermékeket. E folyamat hatására számos korábban híres fazekasközpont (pl. Csákvár, Tiszafüred) elsorvadt, majd el is tűnt. A XX. század első felében Mezőtúr fazekasságában is felfedezhetők a válság kezdetei. Ám ez a folyamat a század közepére sem mélyült el annyira, hogy a fazekasközpont működése megszűnjön. Igaz ebben az időszakban megfigyelhető, hogy egyre csökkent a fazekasságból élők száma. Ebben igen nagy szerepe volt Badár Balázsnak, illetve az ő munkásságát egyre ismertebbé tevő Móricz Zsigmondnak is. Badár hatásával és példájával kicsit hasonlatos utat járt be Kántor Sándor, aki egy addig viszonylag periferikus fazekasközpontot, Karcagot tett országosan ismertté, híressé. 7 Kegyes Balázs fazekasmester Mezőtúron tanulta a mesterséget, s a túri fazekasok jegyzőkönyvének tanúsága szerint fia, Balázs is Mezőtúron inaskodott, majd állt be legénynek 1872-ben Katona Bende Istvánhoz. Mezőtúri fazekascéh jegyzőkönyve 1861-1885. JNkSzML 14. 5. 1872. január 21. 295
