Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Nagy Molnár Miklós: Az egyéniség szerepe az alföldi fazekasságban
Brüsszelben kapta meg a nemzetközi kiállítás ezüstérmét. Az 1900-ban rendezett párizsi világkiállítás bíráló bizottsága oklevéllel jutalmazta Badár Balázst. A külföldi sikerekből is látható, hogy általános ízlést, európai stílust közelített meg munkáival. A főképpen díszedényeiről ismertté vált mester egyes darabjain megfigyelhető, ahogy a hagyományos tűri stílusból kibontakozott egyéni arculata. Főként a korsókon körbefutó motívumok szerkezete egyezik meg a hagyományossal, ám ezek nála rajzosabbak, majd egyre kiterítettebbek. Sajátos ornamentikája elsősorban nagy lapos dísztáljain figyelhető meg. Felületükön a butellákhoz hasonló virágok láthatók, hajladozó karéjos levelek, a minta a teljes felületet kitölti. A díszítőmotívumokat írókázta, metszette, de gyakran karcolta, s a fehér engóbos felületre karcolt mintát különböző színekkel és színtelen mázzal töltötte ki. Virágos díszítménnyel borította koronás vázáit, a hosszú nyakú lopó vázáit és talpas zsiráfkancsóit. Ez utóbbiakkal kapcsolatban mondta Kresz Mária, hogy: „E formára állítólag a boszniai rézedények voltak a példaadók.”3 A régi bravúr technikák közül alkalmazta az áttörést és a rátéteket is. Koronás vázáin — amelynek első darabjáért kapta a párizsi világkiállítás elismerő oklevelét — áttört díszítésű korona, oldalán szintén áttört díszítmény látható. Süteményes, gyümölcsös táljait hasonló áttörésekkel díszítette. Ezekhez az áttörésekhez Badár már sablonokat használt, a bonyolult fülek kialakításához pedig gipszformákat. A hagyományt követve, a többi korsósmesterhez hasonlóan nagyméretű, kétfülű, zöldmázas kantát adományozott 1896-ban az Újvárosi templom felszentelésére. Ezen szintén a rátétes díszítményeket láthatjuk, ám nála ezek sokkal kecsesebbek, filigránabbak, mint mestertársainál.4 A XX. század elején Badár Balázs volt a helybeliek közül az országban a legismertebb, leghíresebb fazekas, akinek műhelyét igen sok híres ember kereste fel, mint például Jászai Mari. Többek között gyakran járt nála vendégségben Móricz Zsigmond is. 1935-ben Horthy Miklós kormányzótól megkapta a „Signum Laudis” kitüntetést. Domanovszky György értékelése szerint Badár Balázs olyan mester volt, aki e központ nevét országosan ismertté tette. „Kísérletező, nagy tehetségű fazekas volt, aki a helyi hagyományoktól eltérő különféle formai, díszítő- és technológiai eljárásokkal kísérletezett. Ez tette híressé, egyben ez vezette oda, hogy majdnem teljesen kiszakadt a helyi hagyományok műveléséből.”5 Kresz Mária kutatásai során külön is foglalkozott Badár stílusával, jelentőségével. Véleménye szerint ez a stílus a formát, a színezést, a díszítést tekintve a mezőtúri századvégi hagyományos stíluson alapult. Badár virágai, hajladozó levelei már az elődök munkái között is feltűntek, de a népművészet más ágaiban is. „Badár Balázs művészete az emlékezetben még élő régi alföldi fazekasművészet és a tudatos historizáló századvégi ornamentika különös, sajátos keveréke.”6 Id. Badár Balázs ugyan 1939-ben meghalt, de díszítőstílusa elsősorban gyermekei, ifj. Badár Balázs és Badár Erzsébet révén fennmaradt. Ifj. Badár Balázs (1896. augusztus 3 Kresz M. 1976. 21. Az ilyen edénytípusokkal kapcsolatban írta Györffy István, hogy: „A híres mezőtúri Badár Balázs fazekas a legutóbbi időkig is csinálta a bosnyák rézvázákat cserépből, melyre szűcs- vagy egyéb hímzésmotívumot festett.” Vő. Györffy I. 1942. 42. 4 Közli: Kresz M. 1991/a. 138. kép. 5 Domanovszky Gy. 1981. 196. 6 Kresz M. 1976. 25. 294
