Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Nagy Molnár Miklós: Az egyéniség szerepe az alföldi fazekasságban
Nagy Molnár Miklós AZ EGYÉNISÉGEK SZEREPE AZ ALFÖLDI FAZEKASSÁGBAN A tárgyalkotó népművészet egyik ága a fazekasság, a népi kerámia. Ennek igen régi hagyományai vannak az Alföld népi kultúrájában. Az alföldi fazekasközpontok közül az egyik legrégebbi a mezőtúri, amelynek gyökerei egészen a középkorig nyúlnak vissza. Ebben az időben a készített cserépedények még nem számítottak különleges művészeti daraboknak, hanem használati tárgyak voltak. Az ekkor készült edények épp ezért nem, illetve kevéssé díszítettek voltak. Készítésük elsődleges oka az volt, hogy különböző célokra használják őket. A mezőtúri fazekasság későbbi korszakában készült darabjain, a XIX. század első éveiben figyelhető meg, hogy a kezdetleges díszítés mellett feltűnt az M. T. V. betűk bekarcolása, illetve a fazekas monogramjának bekarcolása, később írókával való jelzése. Ennek semmi más célja nem volt, minthogy a túri fazekasok a különböző vásárokban, illetve piacokon megkülönböztessék magukat a más fazekasközpontok mestereitől. Az évek folyamán azonban ez sem volt teljesen elég, ezért tüntették fel nevüket a különböző mesterek az edények felületén. így, ennek következtében tudjuk megkülönböztetni az egyes műhelyek legjelesebb darabjait. Ez a jelenség elsősorban a későbbi tárgyakra volt jellemző, amikor már nemcsak használati tárgyakként, hanem dísztárgyakként készültek a különböző edénytípusok. Az ilyen jelzések már a felelősségvállalás mellett jelezték is az egyes egyének, egyéniségek jelenlétét, illetve hatását a műfaj fejlődésére. A 19. század végi túri fazekasság tanulmányozása során külön kell szólnunk Badár Balázs (1855. március 6. - 1939. május 14.) munkásságáról. Kresz Mária megállapítása szerint: „Működése a magyar népi fazekasság válságos korszakára esik, müveivel ezért törekedett magasabb társadalmi osztályok ízlésének megfelelni.”1 Tevékenységével új irányba fordította a fazekas ipart, munkássága a fazekasmesterségre irányította a figyelmet, s emellett sok tehetséges mester is ismertté vált. Munkásságának eredményeként számos külső hatás is érte a túri fazekasságot. Badár Balázs 1868-ban Szappanos Istvánnál kezdte tanulni a szakmát, s 1871-ben került be legénynek a céhbe. Id. Vargha János fazekasmesternél szabadult, s 1879-ben kapott iparjegyet, ekkor nyitott önálló műhelyt. Kezdetben ő is ugyanolyan használati edényeket készített, mint a korabeli mesterek. Az 1880-as évek végére kialakult a rá jellemző egyéni stílusa, amelyet a későbbiek során tökéletesített, gazdagított. Az 1890-ben Aradon rendezett „Alföldi és Délmagyarországi Általános Kiállítás”-on már nem használati, hanem díszedényekkel vett részt, ahol nagyérmet és oklevelet nyert. Az első hazai sikert követően 1894-ben, Antwerpenben jutalmazták munkáit ezüstéremmel. 1896-ban részt vett az ezredéves kiállításon, ahol Erzsébet királyné vásárolt tőle egy dísztálat. Az uralkodó Ferenc József pedig ezüstéremmel tüntette ki, amelynek peremére bevésték „Badár Balázs műfazekas mester” nevét.2 A következő évben pedig 1 Kresz M. 1976. 18. 2 Massányi J. 1941. 18. 293
