Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Viga Gyula: A Bodrogköz és a Bodrog mente szőlő és borkultúrájához
említett Tokaj-Hegyalján a Bátai (Batai), 1803-ban a Fejér boros, 1730-ból a Gyöngy fejér, 1791-ből a Balafánt, 1726-ból a Királyédes, a Madárka, Madárkás, 1730-ból a Polyhos, 1726-ból a Porcsin, 1830-ból a Zöld szőlő. Vagyis, a 19. században jószerével ugyanazok a szőlőfajták ismertek Tokaj-Hegyalján, mint a Felső-Bodrogközben.15 Ha hinni lehet Magda Pál adatgyűjtésének, akkor azt kell gondolnunk, hogy valójában csak a két vidék közötti táji adottságok - a hőmérséklet, a napsütötte órák száma stb. - okozta különbségek jelentkeztek a szőlőtermesztésben és a bor minőségében, természetesen a bortárolás, a pincék különbözőségei mellet. Fényes Elek geográfiai szótára falvaink közül Kiskövesd, Csarnahó, Imreg, Kistoronyéi és Nagytoronyéi, Szőllőske, Bári (Bodrog)Szerdahely, valamint Zemplén és Királyhelmec oppidumok szőlejéről és boráról emlékezik meg, kiemelve Kistoronya borának jó minőségét.16 Az említetteknél később, a 19. század második felében bukkan fel a statisztikai munkákban Kisgéres szőlőjének és borának említése.17 Boros László kutatásai szerint 1869. december 31-én Szőllősként 55 telken 7, Nagykövesden 106 telken 95, Királyhelmecen 275 telken 163 pince volt.18 Keleti Károly statisztikája (1873) már jól érzékelteti, hogy milyen szélsőséges különbségek voltak a szőlőterületek - a szőlő és a bor gazdasági jelentősége - vonatkozásában a Felső-Bodrogköz településein is. Voltak falvak, ahol egy-egy birtokos művelt szőlőt: pl. Bélyben 300 négyszögöl, Szomotoron 2 kát. hold, Véke határában 1 kát. hold és 200 négyszögöl, Zétényben 900 négyszögöl területen. Ugyanakkor pl. Kisgéres szőlőbirtokosainak száma 187 volt, s 111 kát. hold és 975 négyszögöl, Nagykövesdé 167 birtokos 125 kát. hold és 1345 négyszögöl szőlőterülettel, Szőllőske 57 birtokosa 164 kát. hold és 841 négyszögöl, Királyhelmec 681 szőlőbirtokosa pedig 390 kát. holdat és 91 négyszögölet bírt.19 Borovszky vármegyei monográfiája területünkön Bári, Csarnahó, Szerdahely, Kiskövesd, Nagykövesd, Szentes, Királyhelmec, Imreg településeket tartja „bortermő” községeknek.20 A gyümölcstermő térszínek vizsgált területünkön is eltérő gyümölcsfajtákat neveltek. Amíg a szilvásligetek többsége a vizekhez közel, egykori árterek mentén, valamint a kertekben húzódott, addig a cseresznye főleg a szőlők, szőlőskertek napsütötte oldalain díszlett. Szentes, Kisgéres, Zemplén, a Bodrog túlsó oldalán Csarnahó cseresznyéje különösen híres volt, csakúgy, mint Tokaj-Hegyalján a zempléni Tolcsva gyümölcse. Zemplén vármegye monográfusa a 19-20. század fordulóján megemlékezik a gyümölcskereskedelemről is: „A cseresznye iránti kereslet évről évre fokozódik, s egy puttón cseresznyét a csarnahói ember jobb áron ad el az újhelyi piacon a lengyel zsidó kupecnek, mint amennyiért ősszel egy puttón szőlőt eladni kénytelen.”21 Az 1895-ös mezőgazdasági statisztika jelzi Kistárkány kiugró mutatóit, különösen a nagy szilvafaállományt, valamint a Királyhelmec—Kisgéres-Szentes háromszög, lényegében a Helmeci-dombság, a Nagy-hegy és Kis-hegy vulkáni vonulatára települt szőlőhegyek gyümölcsfaállományát. 15 MAGDA Pál 1819.; BALASSA Iván 1991. 95-153.; BOROS László 1994a. 16 FÉNYES Elek 1851. 17 Keleti Károly 1873-as statisztikájának vonatkozó adatait idézi: BOROS László 1994a. 18 BOROS LÁSZLÓ 1994a. 19 Vö. BOROS László 1994a. 212. Kisgéres szőlészetéhez: BOROS László 2000. 22-26., HŐGYE István 2000. 52-53., A pincékhez: BALASSA M. Iván 2000. 149-150. 20 KOSSUTH Jánosé, n. 197. 21 KOSSUTH Jánosé, n. 198. 264
