Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Viga Gyula: A Bodrogköz és a Bodrog mente szőlő és borkultúrájához
Bodrogköz határán. Mivel homokdomb van elég, ezért alig van falu, ahol ne foglalkoztak volna szőlővel. De legtöbbet Kövesd, Kisgéres, Helmec és Szentes borászkodott.”5 Meghatározó geográfiai tényező a Bordogköz és az érintkező vidék gazdasági-műveltségi tagolódásában, hogy a Bodrog különböző adottságú tájak találkozásánál folyik, különböző adottságú vidékeket választ el egymástól. Jobb partján, a folyó menti síkságból kiemelkedő Zempléni-hegység hegylábfelszínein alakult ki a primer gazdasági jelentőségű szőlőkultúra. Ez a szőlővidék kenyeret is adott a Bodrog bal partján fekvő falvak népének, akik csak igen komoly erőfeszítéssel jutottak megélhetéshez, s maguk- a jobb parthoz képest - csak szekunder jelentőségű szőlőkultúrát műveltek.6 A jobb parton a Zempléni-szigethegység domináns felszíni tényező, ami - a mészégetéssel és kereskedelemmel is foglalkozó Ladamóc faluhoz hasonlóan - több településen jelentős gazdasági ággá tette a szőlőtermesztést, megnehezítve az ott élők szemtermelő mezőgazdálkodását (Csarnahó, Kisbári, Nagybári, Kistoronyra, Nagytoronyra, Céke, Kásó). A Bodrog bal partja egykor kiterjedt lapály volt, ahol a szántóföldi gazdálkodás a hátakra, gorondokra szorult, s nagyobb teret kapott a legeltető állattartás, jóllehet az áradások olykor a legszükségesebb téli szénatakarmányt is veszélyeztették. Az eltérő jellegű bal és jobb part nem csupán a különböző adottságú falvak gazdasági kapcsolatait, javainak cseréjét serkentette, hanem - a munkaigényes szőlő, s az ugyancsak sok munkát adó gabona betakarítása révén - a szomszédos tájak között időszakos munkaerő-vándorlást is indukált.7 A vízrendezés a Bodrogközben felszabadította a korábban részben vízjárta szántókat, a homokdombok egy részét pedig — lényegében egy időben a homoki szőlő elterjedésével — a házi kertekből ekkor kikerülő dinnye termesztésének adta át. (A két növénykultúra több helyen közös termőhelyeken tenyészett, s komplementer módon terjeszkedett. Kiskövesden például nagyban foglalkoztak zöldségfélékkel: piacra termesztették a zöldséget, uborkát, krumplit és a dinnyét. A kiterjedtebb homokos részeken- Melegoldal, Diós, Fátyolka - szabadon folyt a gazdálkodás a 20. században, ezek a részek nem tartoztak a forduló földekbe. Egy közepes gazda dinnyével, zöldséggel 8-10 árnyi területet ültetett be, ezt a család az aratás mellett is meg tudta dolgozni. Ugyanitt az uradalom gazdálkodásában a szőlő rovására jelent meg a dinnye: a kiszántott öreg szőlők helyén kezdték piacra termeszteni az 1920-as években.) 2. A Felső-Bodrogköz és a Bodrog mente településeinek szőlőkultúrája két történeti korszakot képvisel. Az egyik, feltehetően középkori eredetű réteg a sík vidékből kiemelkedő vulkáni eredetű magaslatokon húzódik (Zempléni-szigethegység, Csókás, Határ-hegy, Lapos-hegy, Fekete-hegy, Simon-hegy, Nyír-hegy, Középső-hegy, Pilis, Borzhegy stb.). Pl. a kövesdi hegyen lévő szőlőről már 1323-ban, a szentesi szőlőkről pedig 1423-ban megemlékeznek az oklevelek.8 Szórványos adataim közül kiemelkedő Helmec 1623-as Liber Redituumának vonatkozó része, ami bizonyára extraneusokra utal: „Mind vidéki - s - mind lakos, kinek az helmeczi hegein szőleje vagyon, egy egy köböl bort 5 Ezen a helyen köszönöm meg a Bodrogszentesben született (1924), 1963 óta Királyhelmecen élő Hajdók Géza adatait. 6 DÓKA Klára 1977. 106.; FR1SNYÁK Sándor 1994. 7 FRISNYÁK Sándor 1990a. 227. Bőséges geográfiai irodalommal; BOGOLY János 1992. 8-11.; A Bodrog partjainak eltérő adottságaira felhívja a figyelmet: DÓKA Klára 1977. 106-107. 8 BOGOLY János 1992. 8-9.; SISKA József 1986. 206-208. 262
