Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Juhász Antal: Újabb adatok a gyeptéglás építkezéshez

Látható, hogy három szótárunk a hantot és a zsombékot igen hasonlóan értelmezi, amikor a zsombékot növényi gyökerekkel összetartott hantnak, vagyis földdarabnak határozza meg. Ezt adja vissza legújabb értelmező szótárunk a zsombék jelentésének egyik megjelölésében: „Ingoványos, vizenyős lapályból imitt-amott kiálló gyepes hant, domb.” A szó részletező - s ezért pontosabb - körülírása viszont a mocsras táj, a láp sajátos növénytársulásaként jellemzi: „Sűrű csomókban növő lápi növényeknek a lápból gyakran egy méter magasságig is kiemelkedő, oszlop- vagy kéveszerű, erős, vastag fonadéka.”35

Itt kell idéznem egy Kónyi nevű szerző Zrínyi Miklós vitéz tetteiről 1779-ben megjelent regényes történetéből: „Bástyát sombékokból éspásitos hantokból hányattattak. ”36 Vagyis a 17. században a végvárak bástyáihoz megerősítésül zsombékokat és gyepes hantokat egyaránt használtak. Erre azért is alkalmasak voltak, mert a növények és gyökereik a zsombékot és a hantokat jól egyben tartották.

Milyen ismereteink vannak a zsombéknak a pásztorok és parasztok építkezésében való felhasználásáról?

A kiskunsági pásztorok foldbeásott, fedett építményeiről írta Tálasi István: „Ritkán kötésig, inkább térdig értek, s a gunyhók falát többnyire zsombóból, sárból betapasztott fonásból készítették.”37 A sárréti pásztorok 19. századi teleltető építményeit Szűcs Sándor jellemezte: „A jószágnak nádkarámja volt, meg zsombékból rakott, széna tetejű akolja.”38 A sárréti akol ugyanolyan lehetett, mint a szegedi pusztán gyöphantokból rakott ménesakol. Az akol típusát összegző munkájában Szabadfalvi József megállapította: „Az akiok (...) rendesen hatalmas négyszögletes építmények. A kerítés régebben tövisgarággya, gané és zsombék volt, ma deszka, korlát.”39 Úgy látszik, ahol a természeti viszonyok lehetővé tették, az alföldi pásztorok gyakran készítették zsombékból legelőbeli építményeiket.

Kérdés, a parasztok építkezésében, elsősorban a határban, a feltört legelőkön hajlékot építő családok körében föltűnik-e a zsombék alkalmazása. A nagytájról jószerével csak Fél Editnek már idézett dunapataji adatát tudom számba venni. Szembetűnő, hogy a zsombékot a gyepszínnd együtt említi, mint a régi tanyák építőanyagát.40

Kiskunhalas tanyáit és népi építészetét kutatva megkértem Baki Istvánt (sz. 1923), hogy írja le nagyszülei, szülei tanyáit és gazdálkodását. Adatszolgáltatóm apai nagyapja, Baki István (1863-1911) több mint négyszáz holdas halasi nagygazda volt. Apja Baki István (1887-1970) három tanyát birtokolt. A Szarkás-Debeák puszta 92. számú tanyáról a következőket írta: „A falazat zsombékból készült és azt kívül, belül betapasztották. Középen konyha rakott tűzhellyel. Jobbra egy szoba, benne kemencével. Itt élt a kertész a családjával. Balra a másik szoba. Ezt a család használta, amikor a debeáki földeken dolgoztak.” A zsombékfal természetesen fölkeltette figyelmemet és bővebb tájékoztatást kértem róla, megjegyezve, hogy a gyeptégla építkezésre való felhasználásáról tudok, de a zsombékéról nem. Válaszában szakszerű leírást adott a zsombéksásról és sorait így zárta: „Általában nyáron termelték ki ezt a sűrű gyökérzetet és azt használták fel építkezéseknél. Ülő alkalmatosságot is készítettek belőle.”

35 A magyar nyelv értelmező szótára. VII. Akadémiai Kiadó, Bp. 1980. 647-648.

36 SZARVAS Gábor-SIMONYI Zsigmond 1893. 1313.

37 TÁLASI István 1936. 138.

38 SZŰCS Sándor 1944. 105.

39 SZABADFALVI József 1970. 46.

40 FÉL Edit 1937. 358. „A régi tanyák fala, mint az öreg emberek mondják, gyepszínből, zsombékból volt rakva...”

237