Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Juhász Antal: Újabb adatok a gyeptéglás építkezéshez

Baki István adatközlését hitelesnek tekintem. Tájékoztatása a népi építészeti kuta­tás hiányára és egyik tennivalójára hívja fel a figyelmet.41 A zsombék ülőkét a Balaton mellékéről, Baranyából, a somogyi lápvidékről, a Bodrogközből, Tokaj vidékéről és a Duna-Tisza közéről számon tartja a szakirodalom.42 A zsombékirtás vagy zsombékolás az Ecsepi-láp és a Kis-Balaton vidéki mocsarak lecsapolását követő lápi gazdálkodás sajátos mozzanata volt.43 Az a körülmény, hogy a kivágott zsombékok gyökereit nem tudták szétverni, inkább elégették, - sajátos módon alátámasztja a zsombéknak falazatra való alkalmasságát. A zsombéksás (larex elata) mocsarakban, nedves réteken, átmeneti lápokban, láp­erdőkben élő növény. Társulás-alkotó, vagyis gyakran előfordul más növényekkel való társulása.44 A Duna-Tisza köze zsombékos mocsárrétjeinek peremén terültek el olyan vízjárta semlyékek, kaszálók, ahonnan az építőanyagul felhasznált gyephantokat a táj parasztjai „szedték”, kivágták. Innen adódhatott az a gyakorlat, hogy a gyephant földerített fel­­használása mellett, — azzal egy időben, egy helyen - a zsombékot is használták a tanyák építkezésében. Utóbbi alkalmazása még módszeres terepkutatást és forrásfeltárást kíván. Összegzés A gyeptégla falat Szeged környékénél, elfogadott kifejezéssel élve: a szegedi tájnál na­gyobb területről tudtam dokumentálni. Részint terepkutatásaim, részint Bárth János, Égető Melinda és Sztrinkó István kutatásai arra engednek következtetni, hogy a gyep­hantot a Duna-Tisza közén Cegléd, Nagykörös határától Szegedig és az országhatá­rig széles körben használták házak, istállók építésére, elsősorban a határban saját vagy bérelt földjükön megtelepülő parasztok. Alkalmazására az időszakosan vízzel borított, kötött talajú gyepes rétek gyakorisága nyújtott lehetőséget. Felhasználásának múltját ne­héz földeríteni. Egyfelől az írott források elvétve említik, mint építőanyagot, másfelől a megmunkálásán földből épített fal elporladt, nem hagyott nyomot, mint pl. a vázas szerkezetű föld- és sárfalak. A gyephantoknak a várak hódoltság kori erődítésében való szerepe mindenestre mintát adhatott arra, hogy a köznép építkezésében felhasználja. Erre néhány 17. századi adalékot idéztem.45 Alkalmazása időben a 20. század első harmadáig terjedt. A Duna-Tisza közi puszták, közlegelők parcellázása utolsó hullámában építették gyephantból a megtelepülő szegény parasztok ideiglenesnek szánt hajlékaikat. Nem volt kizárólagos építőanyaguk, de a legszegényebbek gyakran alkalmazták.46 Sztrinkó István a Kiskunhalas környéki pusztákra irányuló szegedi kirajzás isme­retében fölvetette, hogy a Duna-Tisza közén valószínűleg szegediek honosították meg ezt az építő technikát.47 lllancs pusztán, Szánkon, Tázláron, ahonnan több család megtelepe­désének körülményeit ismerjük, ez a hatás föltehető. De Sztrinkó tanulmányának megje­lenése óta a kutatás több településen föltárta a gyeptéglás építkezés előfordulását, ahová 41 Baki Istvánnal való levélváltásom 2004 tavaszán történt. Azóta nem tudtam e tárgyról adatokat gyűjteni, de adaléka - a gyephanttal való összefüggése folytán is - föltétien utánajárást érdemel. 42 K. CSILLÉRY Klára 1982. 640. 43 KOSA László 1982. 639. 44 SOÓ Rezső-KÁRPÁTI Zoltán 1968. 728. 45 SZARVAS Gábor-SIMONYI Zsi^mond 1890. 1307. 46 ÉGETŐ Melinda 1978. 165, JUHÁSZ Antal 1996.301-315. 47 SZTRINKÓ István 1987. 61-62. 238

Next

/
Thumbnails
Contents