Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Csukovits Anita: A váci vásár: múlt, jelen és jövő
generáció kihalásával maguk is lassú agóniára lesznek ítélve, s csak a népművészeti kirakodóvásárok emlékeztetnek a hajdani dicsőségre. A váci vásárok története A városunk helyén hajdan volt település - földrajzi helyzetéből következően - már a római korban fontos kereskedési pont lehetett a Duna bal partján élő szarmaták és a Római Birodalom lakói között. Erre az itt talált római pénzek is utalnak. A bal parti „barbárok” gabonája, fája, állatállománya a Duna jobb partján is keresett termék volt. A középkorban kialakuló magyar város esetében is minden adva volt a jelentős vásárhellyé váláshoz. A vám a korabeli dokumentumok alapján jelentős átmenő forgalmat bonyolított. Sok volt a váci vásárra jövő, vagy a Vácról Visegrádra, Budára, Érsekújvárra induló vásározó, de az alföldi, felvidéki és dunántúli vásárokra utazók is áthaladtak itt. A kor váci vásárai igazodtak a környék jelentősebb településeinek vásáridejéhez, és a fontosabb termények forgalmazhatóságához. Legkorábban 3 országos vásárt tartottak Vácon: Mátyás napkor (február 24.), Gál napkor (október 16.) és Tamás napján (december 21.). A vásárjog többször vezetett konfliktushoz a város és a püspökség között. Egy ilyen Jeles” alkalomnak állít emléket a „Veréb Vesztő Váci Vince Vesztette el Vác Városának Virág Vasárnapi Vas Vásárját” alliteráció, mely a huszita háborúk idején keletkezett. A zavaros időkben a püspök-földesúr átengedte a vásár- és a vám bevételeit a városnak a katonák ellátásáért cserébe, de utóbb meggondolta magát. A lakosság tiltakozott, így Szilassy Vince püspök peres útra terelte a dolgot. A pert végül a püspök nyerte, a rendeletet a virágvasárnapi vásárban hirdették ki az összegyűlt tömegnek, erre utal a nép ajkán született csúfoló. A török hódítás egy időre visszavetette a kereskedelem e formáját, de a vár és a város elfoglalása után 2 évvel már újra országos vásárt tartottak. A török vámnaplók bejegyzései alapján a 16. század második felében a váci vásárokon 300-800 árus kínálta termékeit, terményeit. Hogy a középkorban tartott 3 vásárból pontosan mikor lett 4, nem tudni - a Mátyás napi vásár helyére lépett később a virágvasárnapi Virágvásár, nyáron pedig a Sarlós Boldogasszonykor tartott. Az őszi és a téli vásár a Gál és a Tamás napi maradt. Ez a 4 országos vásár élt egészen a 20. század végéig. Miután Magyarországról sikerült kiűzni a törököket, a még hódoltság alatt álló déli területekről nagy számban költöztek be rác, macedón és görög kereskedők Vácra is. Az itt letelepedettek szoros kapcsolatban álltak más városok görög kereskedőivel, s felosztották egymás között a vásárkörzeteket. Vác vonzása a Mohács-Kecskemét-Szolnok-Tokaj-Miskolc-Losonc-Selmecbánya- Komárom-Székesfehérvár körön belül hatott. A görög kereskedők befolyása és súlya fokozatosan csökkent, de a 18. század elején fontos szerepet játszottak. Ekkorra a váci vásáron is kialakult az árusítás rendje. A Főtéren, a Városháza felőli oldalon árusítottak a váciak, a pestiek, a kecskemétiek, az aszódiak, a szentendreiek, a győriek. A túloldalon a budaiak, gyarmatiak, párkányiak, komáromiak, szécsényiek és losonciak kínálták portékáikat. A virágvasárnapi vásárt Magvásárnak is nevezték, mert akkor szerezték be a vetőmagot. A Sarlós másik neve hagymavásár volt, a Gál napit a népnyelv káposztavásámak nevezte, a Tamás napkor tartottat pedig dohány-, vagy karácsonyi vásárnak. 1761-1769 között a Gál napinak egy püspöki rendeletre módosították az időpontját, áttették Ferencnapra. A bevételek azonban csökkentek, így a városi tanács kérésére a püspök visszaállította a bevált vásárnaptárt. Az állatvásárokat a gödi pusztán tartották meg. 217
