Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Gyöngyössy Márton: Magyar vonatkozások egy kora újkori török aranypénzleletben
magyar aranypénzek több részletben vagy egyszerre érkeztek-e az Oszmán Birodalomba. A spekulatívnak tűnő kérdésre adott válasz döntő jelentőségű a lelet egészének értelmezésében. Ha hosszabb, évtizedes, vagy inkább fél évszázados folyamat eredményeként gyűltek volna össze, nem hiányozhatnának listánkról olyan meghatározó kibocsátók, mint Hunyadi János (1446-1452) vagy I. Ulászló (1440-1444), akiknek idejében jelentős török-magyar összeütközésekre került sor. A másik lehetőség, hogy a pénzösszességre tulajdonosa (lehetséges elrejtője) egy alkalommal tett szert. A megszerzés időpontját II. Lajos 1525-ös aranyforintja alapján ebben az esetben 1526-ra valószínűsíthetjük. Ha ez így van, a magyar aranyak kibocsátónkénti megoszlása nagyjából megfelel a korszakban elrejtett magyarországi leletekének. Magyar aranyak a török pénzforgalomban bizonyíthatóan legkorábban az 1460-as években jelentek meg. Ismeretes ugyanis két olyan Mátyás-aranyforint, amelyre az arabtörök olvasató szahh azaz ’hiteles’, ’érvényes’ értelmű ellenjegyet verték. Erre minden bizonnyal a velencei-oszmán háború idején, 1463-1470 között kerülhetett sor.4 Sajnos, egyetlen olyan közölt magyar aranyforintlelet nem ismeretes az Oszmán Birodalom területéről, amely 1526 előtti elrejtésű lenne, ezért a középkori magyar aranyak pénzforgalmi szerepének rekonstruálására kizárólag az írott források alapján van lehetőségünk.5 A II. Mehmed (1444-1445, 1451-1481) halálakor (1481) készült kincstári számadás szerint például a kincstárban 2 308 200 darab aranyérem volt a következő megoszlásban: 1 600 000 darab velencei dukát (efrenjiye), 340 000 asrafi (esrefiyyes), 150 000 török dukát (sultání) és 70 000 magyar aranyforint (engürüsiye). Érdekes módon II. Bajazid (1481-1512) idejében a kincstári számadásokból eltűntek a magyar aranyforintok. Míg a török dukátok számaránya 25-30% között mozgott, jelentősen csökkent az egyiptomi aranyak hányada, a velenceieké 66-75% közötti értéket mutat. I Szelim (1512-1520) korszakában ismét megjelentek a magyar aranyak (5,91%), és emelkedett az egyiptomiak számaránya is. Nagy Szulejmán idejében az aranypénzeknek már csaknem fele hazai kibocsátású volt (47,5%), a magyar aranyforint viszont csak csekélyebb mértékben képviseltette magát (4,15%).6 A magyar dukát tehát csekély mértékben, de állandó szereplőnek tűnik az Oszmán Birodalom pénzforgalmában. Ezen pénzforgalmi szerepének nemcsak a leletekben, hanem a leletekből származó aranypénzekből fölépített nagy gyűjteményekben is tükröződnie kellene. Áttekintve az isztambuli Régészeti Múzeum numizmatikai törzsgyűjteményét, arra a megállapításra kell jutnunk, hogy a magyar aranyforint-sorozatban mindösszesen három 1526 előtti veret szerepel: egy Luxemburgi Zsigmondtól, egy Hunyadi Mátyástól, egy pedig II. Lajostól. Sajnos, az aranyak eredetét ma már nem lehet megállapítani, mert az 1908 előtt előkerült aranypénz-leleteket az isztambuli Yűdiz-palotába szállították, ahol ugyan mintaszerűen tárolták őket, de a szultáni hivatalnokok sem a lelőhelyet, sem pedig az előkerülés idejét nem jegyezték fel az egyes darabok mellé. A gazdag anyag csak II. Abdulhamid szultán (1876-1909) trónfosztásakor kerülhetett az isztambuli Régészeti Múzeumba. Ezt követően az összes előkerült aranyat rögtön ide, a múzeumba szolgáltatták 4 GYÖNGYÖSSY 2003-2004. 5 A középkori magyar aranyforint külföldi leletadatait Huszár Lajos gyűjtötte össze: HUSZÁR 1970-1972. 6 Külföldi pénzek az oszmán birodalom pénzforgalmában: SAHILLIOGLU 1983,273-275., PAMUK 2000, 62-66. 17
