Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Lovass Kiss Antal: "Itt már nem férfi és női viszonyról, hanem pénzről van szó". A rendszerváltást követően kialakult két sajátos női szerepe: a családfenntartó nő és a vállalkozó felesége
A gyereknevelés az anyák feladatköre maradt továbbra is, esetleg az óvodába viszi el a gyereket a férj. A munkavállaló nők esetében gyakori a nagyszülők bevonása a gyerekellátásába. itt elsősorban a feleség anyjára hárulnak pótmama szerepek. Adatközlőim elmondása alapján: azért nem „szólják meg” az asszonyt, ha hamar bölcsődébe adja, vagy a szüleire bízza a gyerekét. De, ha a családnak megélhetési nehézségei vannak nem jó szemmel nézik a helybeliek, ha egy nő három évig otthon marad a gyerekével és mellette nem dolgozik semmit. A nők megváltozott tevékenységi körével együtt mozduló szerepelvárások és igények változását tükrözi, hogy a gyermekes anyák közül sokan nem csak a jövedelemszerzés miatt igénylik a mihamarabbi munkába állást. Többen hivatkoznak arra, hogy: „ nem tudnak magukkal otthon mit kezdeni". A teljes foglalkoztatás jegyében a hatvanas évek során olyan munkahelyeket hoztak létre, ahol megoldott volt az egész éves foglalkoztatás. Attól függően, hogy hol állt munkába, egy nő számára saját lokális társadalmának hasonló kvalitású tagjai váltak munkatársaikká, ami elősegítette a helyi társadalmon belül az információáramlást. Többen a környező településekre ingáztak, segítve ezzel a települések közötti kapcsolati háló fejlődését. Az asszonyoknak igényévé vált a társasági kapcsolatok ápolása. Napjainkra a fiatal keresőképes nők jelentős részénél a munkahelyi választáson alapuló kontaktusok lényegesen intenzívebbek, mint az esetleges szomszédsági kapcsolatok. Az időhasználatra vonatkozó kérdések alapján megállapítható, hogy a munkanélküli vagy alkalmi munkavállaló nők fordítják a legtöbb időt a háztáji munkavégzésre és a háztartási munkára. A munkavállalás jelentősen elvonja a nőket a háztartási és háztáji munkától, amit az összes munkára fordított idő növelésével igyekeznek ellensúlyozni. Nem növekszik ugyanakkor a férfiak háztartásban eltöltött munkaideje, még akkor sem, ha munkanélküliek, sőt, csökkenés tapasztalható. Lényegében a férfiaknál az udvarkarbantartás és a háztartáshoz kapcsolódó technikai ismeretet igénylő karbantartási munkák maradtak. A modern fűtéstechnikai eljárások bevezetésével csökken a fűtésre, tüzelő előkészítésre és beszerzésre fordított idő is. Tanulmányomban már eddig is többször felmerült a háztáji ellátása a nemek munkamegosztása kapcsán. Ugyanakkor nem beszélhetünk általában a rendszerváltás után háztájiról, mert a rendszerváltást követően a térségben működő virágzó háztáji gazdaságok a piaci viszonyok következtében teljesen összeomlottak. Szerepük és a rájuk fordított munka igen differenciált az adott időszakban, azonban kijelenthető, hogy az ezredforduló után kisüzemi szinten elsődleges családfenntartó bevételi forrássá már nem tudnak válni. A tradicionálisan bevett munkamegosztási normák feltételeznék, hogy a háztáji jelentőségének visszaszorulásával ismét a női munka kompetenciájába tartozzon. Azoknál a családoknál ahol a férj tartósan munkanélküli és csak a nő képes produktív pénzkereső tevékenységet végezni mindez némiképp másként alakult. 1.2.1. A családfenntartó női szerep A vizsgált településen az ezredfordulón gyakori jelenség volt, hogy a család egyetlen pénzkereső tagja a feleség. Sajátos helyzet alakulhat ki, ha a férj munkanélküli és a felesége dolgozik egyedül a családban, így csak neki van jövedelme.24 24 Hangsúlyozni kívánom, hogy az itt leírt típus csak egy, a térségben előforduló életvezetési stratégiák közül. Nem általánosítható minden olyan családra, ahol csak a feleség rendelkezik jövedelemmel. (Például a térségben ismertek olyan feketegazdaságból fenntartott formák is, amelyek bemutatásában az adatközlők nyilvánvalóan nem érdekeltek.) 198
