Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Kotics József: A privatizáció hatása a gazdálkodói stratégiákra és habitusokra
fokú kontinuitást lehet felfedezni a szülők és nagyszülők korábbi társadalmi és gazdasági helyzete, valamint az intenzív gazdálkodásra való mai törekvés között. A rendszerváltoztatást követően a nagyobb számban létrejövő mezőgazdasági gazdaságok és vállalkozások jelentős része a korábbi kistermelés kereteiből nőtt ki. A nagyobb termelést folytatóknak, csak kevesebb, mint fele tekinthető főfoglalkozású gazdálkodónak. Az újonnan létrejött paraszti illetve vállalkozói jellegű gazdaságok jelentős része is követi a több megélhetési forrásra való támaszkodás stratégiáját. A paraszti társadalmakban a tisztán gazdasági tevékenységek úgyszólván leválaszthatatlanok voltak a társadalmi cselekvések egészéről. A javak termelésével kapcsolatos szokások szervesen beépültek a társadalmi élet egészébe. Ma ez az összefüggés a jelentős társadalmi átrétegződés és változás következtében a falusi társadalmak esetében már nem ilyen szoros. Bár a gazdálkodói tevékenységek teljes leválásáról még nem beszélhetünk. Egyértelműen azt mondhatjuk, hogy régiónk esetében a hagyományos beállítódások megújulásáról nem beszélhetünk. A háztáji gazdálkodás eredményeként bizonyos üzemtípusoknál nem jelentéktelen mértékben tapasztaljuk bizonyos tradicionális berendezkedések kontinuitását, de a korábbi modellekhez való visszatérés nem jellemzi ezeket a falvakat. A szlovákiai szövetkezetekben dolgozók között még ma is erősen él a korábbi időszak bérmunkás mentalitása. Különösen a középgenerációhoz tartozók esetében gyakori a laza munkatempó. Míg az egyéni gazda nemcsak fogyasztói, de termelői mentalitással is rendelkezett, beruházott, tartalékolt, ápolta földjét, állatait, ültetvényeit, amit sokszor magánál is előbbre valóként kezelt, a tsz tagot már tipikus bérmunkás mentalitás jellemzi, megfelelő ösztönző és szankcionáló mechanizmusok hiányában munkáját elhanyagolja, gondoskodása visszaszorul a háztájiba. Ez a bérmunkás mentalitás elsősorban azoknál jellemző, akik már saját gazdaságukban nem nevelődtek bele a paraszti munkaerkölcsbe s ma már nem képesek és nem is akarnak munkatempót váltani. Ma ez az egyik igen erősen gátló tényező a szövetkezetek eredményes gazdálkodásában. A fiatalabb generáció esetében, ha érdekeltté teszik őket a keményebb munkavégzésben már megfigyelhető a változás. Úgy tűnik itt a háztáji gazdálkodás hiánya miatt a korábbi paraszti munkafelfogás és hozzáállás jelentős törést szenvedett. Ez is nagyfokú eltérést mutat a Magyarországon maradt falvakhoz viszonyítva. A szlovákiai falvakban mindazok a kevesek, akik mezőgazdasági tevékenységre alapozzák megélhetésüket családjuk révén kötődnek a földhöz. Arra nincs példa, hogy korábban földnélküli vagy szegényparaszti családok leszármazottai a mai körülmények között gazdálkodni kezdenének. A földek államosítása és a paraszti létforma szétzilálása olyan erősen átjárta az itteni emberek gondolkodásmódját, hogy a több évtizednyi űr után csak igen kevesen találnak kapcsolódási pontot az egykori életformához. A szlovákiai falvak esetében kijelenthető, hogy a korábbi paraszti magatartásformák és beállítódások csak igen korlátozott mértékben élnek tovább, a paraszti polgárosulás megtörése itt jóval erősebb volt, mint Magyarországon, s az erőszakosan megszakított polgárosodás csak igen szűk csatornán folytatódik. Míg Magyarországon a háztáji gazdálkodás révén továbbélhettek, ha nem is azonos formában korábbi gazdálkodói magatartásformák és mentalitások, addig a szlovákiai falvakban a ma élő idős generáció tagjaival eltűnnek. Míg a szlovákiai falvakban pusztán egyéni, családi stratégiák és magatartások élnek tovább, addig Hét esetében természetesen itt is családi formában, de egy korábbi kollektív beállítódás mai továbbélése is meg190
