Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Kotics József: A privatizáció hatása a gazdálkodói stratégiákra és habitusokra
figyelhető. A helyi társadalom egy évszázada sikeresen működő gazdálkodói beállítódása helyet talál magának az új körülmények között is. A korábbi érvényesülési stratégia folytatódik, s annak ellenére van ez így, hogy a mai piaci viszonyok már nem túlzottan kedvezőek. De a gazdálkodói mentalitások erősen behatárolják a mai gazdálkodási formákat, a korábbi kulturális minták továbbélnek s csak néhány vállalkozó szemléletű esetében van igény az újításra. A kutatásba bevont szlovákiai falvakban a szocialista időszakban döntően átalakították megélhetési stratégiáikat az egyes háztartások. Ebben külső strukturális kényszereknek nagyobb szerepe volt, mint a saját elhatározásnak. A megélhetési stratégiák között ebben az időszakban a mezőgazdaságnak rendkívül perifériális szerep jutott. Ennek egyik következménye volt, hogy a korábbi gazdasági építményeket, miután azok funkciótlanná váltak, vagy lebontották, vagy átépítették. A mai viszonyok között ezeknek az építményeknek a hiánya, ha nem is döntő, de fontos tényezője annak, hogy a kisüzemi termelés nem kap nagyobb szerepet a mai megélhetési formák között. Miután ezek hiánya párosul a gép-és eszközpark, valamint az azok vásárlásához szükséges tőkeerő hiányával is, racionális döntésnek tarthatjuk, hogy az évtizedekkel korábbi kulturális és gazdasági minták szemükben végérvényesen elvesztették jelentőségüket. Feltűnő, hogy a szlovákiai falvakban az idősebb generáció szerepvállalása a reprivatizáció utáni gazdálkodásban igen csekély. Azoknak, akik még hagyományos keretek közötti gazdálkodást folytattak, későn jöttek a változások ahhoz, hogy ebben az átalakulási folyamatban tevékenyen tudjanak részt venni. Abban, hogy Hét esetében igen erős hatását lehet érezni a szocialista időszak előtti gazdálkodói magatartások és stratégiák továbbmüködésének, nagy szerepe van a mai idősebb generációnak. Ők még fiatalkorukban a paraszti gazdálkodás és életforma keretében szocializálódtak, s miután a kisüzemi termelés folytonos fennmaradása következtében életformájukban -jóllehet alapvető változásokon ment át - nem történt döntő törés, az új lehetőségek között érthetően erősödtek fel a korábbi kulturális minták. Fontos hangsúlyozni, hogy a változás utáni időszakban nem újítják fel a 40 évvel korábbi gazdasági gyakorlatukat, hanem azt folytatják az új körülmények között, amelyet az utóbbi negyven évben is csináltak. A kontinuitás tagadhatatlan, de a tradicionális paraszti gazdálkodás gyakorlatához való visszatérés nem tételeződik az itteniek számára reális alternatívának. IRODALOM Keményfi Róbert 1998 A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai rajza. Az etnikai határ és a vegyes etnicitás kérdése. Debrecen, KLTE Néprajzi Tanszék Oláh Sándor 1984 Gazdálkodás és életvitel. Korunk, XL1I1. évf. 6. sz. 55-61. 1996 A székelyföldi agrártermelés társadalmi feltételei 1989 után. Székelyföld, I. évf. 1. sz. 77-86. 1997 Láthatatlan elszegényedés. Szociológia Szemle, 1. sz. 63-77. Tóth Tibor 1988 A magyar mezőgazdaság struktúrája az 1930-as években. Budapest, Akadémiai Kiadó 191
