Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Kemecsi Lajos: A tatai csapók

javára (800 Ft).38 Kivételes, hogy nemes adományt nem csupán egyháziaknak, hanem a csapó céhnek is tett az elhunyt, mint ezt az inventarium rögzítette. Szintén Supka Márton adott a céh javára 20 Ft-ot 1810-ben.

Gyakorta szereplő tárgytípus az inventáriumokban az asztali vagy a falióra. A 18. század második felében az óra még igen értékes tárgynak számított.39 A következő században azonban szinte elmaradhatatlan része a tatai csapók és posztósok hagyatékának. így például Matusik József tóvárosi csapómester 1815-ös hagyatéki becsűjében is szerepel „1 atczél óra tokostuF’.40 Szintén az ő hagyatékának a részeként került feljegyzésre egy arany rámás tükör illetve egy fiókos tükör is, porcelán tányérok és egy számvető tábla mellett.

Ritkán szerepel, kivételesen egy-egy hagyaték részeként a tatai csapók összeírásaiban a háztartás részeként fegyver. Lauka János egy rozsdás puskát is őrzött a lakóházban hagyatéki becsűje szerint.41 Supka Antal után pedig egy puskapor tartót írtak össze a letárt készítők 1818-ban.42 Matusik János csapómesternek a felesége hozott a házasságba „egy hoszu Puskát és egy Pistolet” az 1774-ben készült leltár szerint.43

A leltárakban a legnagyobb számú tárgyat rendszerint a konyhában írták össze. Ott tartották a mindennapi főzéshez szükséges edényeket, eszközöket. A tatai háztartásokban használt edények között a hagyományos fazekas termékek mellett fokozatosan egyre nagyobb számban jelennek meg a keménycserép, porcelánedények, illetve a főzésnél használt öntöttvas lábasok, serpenyők.44 Konyhai vas eszközként szinte kivétel nélkül mindegyik leltár rögzített fazekat, lábast, serpenyőt és nyársat is. Vagyonosabb mestereknél cin evőeszközök is felbukkannak. Kivételesként értékelhető Lauka János más összefüggésben is említett leltára. 60 darab kisebb - nagyobb cin edényt írtak össze a konyhájában.45 A 19. század első évtizedeiben még a fatányérok, tálak is szerepelnek a konyhai eszközök között, együtt a kerámia és fém edényekkel.

Természetesen a legnagyobb számban fazekas termékeket találunk a hagyatéki leltárakban. A tatai fazekasság jellegzetességeit is kimutathatjuk az edénytípusok elemzésekor. A Tatán dolgozó tálasok és korsósok a rendelkezésükre álló nyersanyagból nem tudtak tűzálló főző edényeket gyártani. Elsősorban tároló és evő edényeket készítettek. Piackörzetük éppen a vizsgált időszakban a 18. század második és a 19. század első felében alakult ki. Edényeik eljutottak a Kisalföld mellett egészen az alföldi településekig illetve a Felvidékre is.46 A tűzálló edényeket a Dunántúl legnagyobb fazekasközpontjaként működő Csákvár fazekasaitól szerezték be elsősorban. A szűkszavú leírások alapján azonban nem minden esetben megállapítható, hogy egy-egy edénytípust a helyi vagy távolabbi fazekasoktól szerezték-e be a mesterek? A csákváriak által is készített csütsös zöldkorso a tatai fazekasok munkái között is megtalálható.47 Maradt azonban a tatai csapó leltárakban nyoma az északról érkező, faluzó szlovák fazekasok termékeinek is. 1811-ben jegyezték

38 NM Inventarium Gy. 1409. sz.

39 Vö. Benda 1989. 138.

40 NM Inventárium Gy. 986. sz.

41 NM Inventárium Gy. 3214. sz.

42 NM Inventárium Gy. 4080. sz.

43 NM Inventárium Gy. 1447. sz.

44 Vö. Szabó 1993. 68.

45 NM Inventárium Gy. 3214. sz.

46 Kemecsi 1996.

47 Vö. Kemecsi 1995. NM Inventárium Gy. 3999. sz.

138