Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Halász Péter: A közösségi legelőhasználat emlékei a moldvai magyaroknál
A télen-nyáron kinnhálló, vagyis sem szántásra, sem fuvarozásra nem használatos, tejelésre is legföljebb időlegesen igénybevett szarvasmarha tartásának emlékét csak a rendkívül gyér írott forrásokban találjuk meg. A moldvai csángómagyarokra vonatkozó XVI-XVII. századi oklevelek alapján megállapítható, hogy a jószágot félnomád módon tartották a legelőkön.14 Egy 1781-ben készült feljegyzés szerint „az állatokat szabadon tartották télen és nyáron, csak ritkán mentek szénához és a nyalósóhoz",15 Moldvában az „emlékezet szerint” a szarvasmarhákat „korábban” a hegyekben a fák alatt is tel éltették.16 17 18 Hasonlóképpen az erdőben való teleltetés jellemzi a DUNAREA által bipendulárismk nevezett állattartási rendszert, amikor is tavasszal a falvak környékén, nyáron a havasi legelőkön, ősszel a tarlókon, télen pedig a kaszálókon hagyott szénán és nyáron gyűjtött falevélen teleltek. Vrancsában a kinnhagyott szénához kalibát,'1 majd tellát'9, építettek a juhok és a marhák számára.19 A XX. század elején született csángó emberek túlnyomó része már nem emlékszik arra, hogy falujukban valaha télen is kinnháló marhacsorda lett volna, de apjuktól, nagyapjuktól néhányan még hallottak róla. Úgy is, hogy a szárazon álló vagy meddő tehenek és a növendékek teleltek a határ valamelyik részén lévő kerített és részben fedett helyen, és úgy is, hogy a faluban a kettős udvarok barmoknak való részében lévő elkerített helyen, ágasokon álló nádas, szalmás fedelű, oldalt nyitott színek alatt töltötték az egész telet. Egy 1927-ben született kelgyeszti csángó gazda beszélte, hogy „Monta vala édeszapám, hamaréb vult kinnháló sorda, ültek vala az akiokban. Ültek a házaknál es, a házak előtt vultak akiok. Víntátám20 vala padurár,2' sze ott a zerdöben vala okol. Nyárban ültek ott, sze télben a faluban, mincak okolban, sze az el vult kertelve. Nem vultak mekkötve, sak vult egyfedelfeltéve ágaszokra. A fedész nádival vult. Az elsző verekedísz22 23 után fokiak vala építeni grázsdókat.22" Egy másik kelgyeszti gazda (sz. 1919) így emlékezett: „Tátám mondja: mikar vala gyermek, a marhák künn háltak. A szopránnak24 nem vala ajtaja, tesznek vala oda egy lepedőt. Ott ül vala a marha, a lú is, az iinő isz." A külterjes marhatartás legegyszerűbb építménye az akol, amit a moldvai csángók számos hangtani változattal okolnak {okoll, okol, okol, okól, ököl, okól, ökoi, okai, okai, akal, акаГ)25 neveznek. Ez a szláv eredetű szó a magyar nyelvben már а XI. századtól megtalálható,26 kicsi a valószínűsége, hogy a csángó tájnyelvbe a románból került volna, ahol különben ugyancsak szláv, „orosz” eredetűnek tartják. Az ’okol’ meghatározása „a teleknek az a része, ahol az istálló, az ólak stb. vannak”27 arra utal, hogy okolnak nem csak a legelőt járó marha deleléskori összetartását szolgáló karámot nevezték, hanem ez volt a Moldvában hagyományos kettősudvarok idején a nagyállattartásra szolgáló résznek is a 14 Benda 1989. 38. 15 Cárrá 1876. 138. 16 Vuia 1964. 102. 17 kaliba kunyhó (coliba, rom.) 18 tella tanya, szállás (tárlá, rom.) 19 Dunárea 1964. 20 vintáta dédnagyapa 21 padurár erdész, erdöpásztor (pádurar, rom.) 22 verekedísz ’verekedés’ értsd: háború 23 Grázsgyé, grázsd ’istálló’ (grajd, rom.) 24 Sopron, szopron fészer (§opron, rom.) 25 Márton 1972. 446 26 Kniezsa 1952. 62. 27 Márton 1972. 446. 107
