Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Asztalos István: Idegenbe szakadva. Németek a Galga mentén

Az 1752. évben házaik építésével, gazdasági eszközeiknek, igavonó- és háziállataiknak a beszerzésével foglalkoztak, hitéletük gyakorlása érdekében kapcsolatot építettek ki a szomszédos Aszód evangélikus papjával, Polereczky Ádámmal vagyis megteremtették új életük megindulásának a feltételeit. Erre aztán 1753. március közepétől nyílt további lehetőség, amikor is az uraság megbízottja, Fatavich Ferenc inspektor a szerződésben ígért földterületeket, a 20 jobbágytelket kimérte. (A határhasználatról más helyen részletesen írtunk, erre most nem kívánunk kitérni.)2

Amikor a sváb telepesek már javában építették ikladi házaikat, Stájerországban, az Enns völgyében szomorú események történtek. A hatóságok az uralkodó, Mária Terézia parancsára az Enns völgyében élő (Schladming és Tauplitz központú) protestáns (evangélikus) közösségek felszámolása érdekében szinte haj tó vadászatot rendeztek Luther követőire.3 A hitükhöz legjobban ragaszkodókat az előző évtizedekben alkalmazott módszerhez hasonlóan, transzportba szervezték, és 1752. július 7-én a Birodalom legtávolabbi sarkába, Erdélybe, Mühlbachba (Szászsebes) deportálták. A második, Mühlbach célirányú transzport 1752. augusztus 1-jén indult útnak, ám előtte Stainachban, a járási kapitány előtt még utoljára felszólították őket, hogy térjenek vissza a római katolikus hitre. Amennyiben az esküt nem teszik le úgy mennek Magyarországra, ám azokat a gyermekeiket, „...kik még az Lutheránusoknak nem communisáltak... ” elveszik tőlük. Voltak, akik megtörtek, ezt a nagy terhet, gyermekeik elvételét nem tudták elviselni, és a hűségeskü letétele után visszamaradtak, ám a többség még ennek ellenére is ragaszkodott evangélikus hitéhez és inkább a deportálást választotta. A gyermekeik elvétele mellett vagyonuk egy tekintélyes hányadát is visszatartották a hatóságok, és ezt (vagy annak egy részét) csak hosszú évek pereskedése után kapták vissza (ha egyáltalában visszakapták), természetesen már Ikladon. A 47 főből álló transzmigráns csoport (10 házaspár, 8 egyedülálló felnőtt nő és férfi, 19 gyermek), saját pénzükön vásárolt hajón, a velük jött hatósági komisszár kíséretében, augusztus közepén (a pontos időpontot nem tudjuk) érkezett meg a Duna bal partján fekvő Hartára, mely akkor szintén Ráday II. Gedeon birtoka volt. A deportáltak a hosszú út fáradalmaitól megbetegedve és kimerülve, a hazájukban ért durva és kegyetlen bánásmódtól, valamint a regensburgi birodalmi gyűlésnek, számukra a vallásszabadságot biztosító ígéretében csalódva, lelkileg teljesen összetörve megmakacsolták magukat és nem voltak hajlandók tovább utazni. Quirsfeld Dávid hartai ev. lelkész néhány héttel később, szeptember 22-én Rádayhoz írt levelében megrázóan írja le a stájer transzmigránsok helyzetét és kéri a földesurat, hogy segítsen a szerencsétleneken. Miután Hartán már nem volt üres hely újabb jobbágyok számára, a jólelkű földesúr felajánlotta a deportáltaknak Ikladot, ahol még üres házhelyek vártak újabb telepesekre. Egyben lehetővé tette, hogy Duna menti birtokán vészeljék át a telet és majd a következő tavasszal költözzenek át Galga menti birtokára. Ezzel egy időben, szomszéd birtokos társa, Gr. Grassalkovich

2 Asztalos István: Határhasználat Ikladon a XVIII. század közepén. In: Studia Comitatensia 23. - Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére - Szentendre, 1994. 243-257.

3 Az örökös tartományokban folytatott vallásüldözésekről lásd: Brandtner, Paul: Beitrag zur Geschichte der Trasmigration inner- und oberösterreichischer Protestanten nach Ungarn Iklad und Rákoskeresztúr. In Deutschen Forschungen in Ungarn-Jahrgang IV. (1939), Heft 1-2,; ßuchinger, Erich: Die „Landler” in Siebenbürgen. München, 1980.; Meir (Csermák), Alice; Der Protestantismus in der Herrschaft Patemion vom 16. Jh. bis zum Toleranzpatent. In Carinthia I. 162 Jahrgang 1972. 311.; Dedic, Paul: Die Bekämpfung und Vertreibung der Protestanten aus den Pfarren Pürg und Irdning in steierischen Ennstal. Bp. 1941.; Dedic, Paul: Die Verpflanzung steierischer Familien nach Ungarn in den Jahren 1752-1765. In Buch der Deutschen Forschungen in Ungarn. Bp. 1940. 25—194.; Tafferner, Anton Dr.: Quellenbuch zur Donauschwäbischen Geschichte. München, 1974.

96