Klemmné Németh Zsuzsa: Gorka Lívia kiállítása 2005. június 25 - augusztus 14. Gorka Kerámiamúzeum, Verőce - PMMI kiadványai. Kiállítási katalógusok 11. (Szentendre, 2005)
A „FÖLDJÁTÉKTÓL"- A VILÁG TELJESSÉGÉIG Gorka Lívia kiállítása a verőcei Gorka Kerámiamúzeumban „A mesterséget - amit hivatásnak tekintek - nem szabad és kémiailag nem tehet részekre osztani, mert az alkotó ember és a természet oszthatatlan. Az akadályok és az akadályozók kellenek, mert erőt és hitet adnak. Gorka Lívia Ha Gorka Lívia életművének ívét szeretnénk felrajzolni, akkor kisgyermekkora egyik alapvető élményéig érdemes visszatekinteni, mert pályája szempontjából éppolyan fontosnak tartja a verőcei kert „földjátékát", mint az iskolákat, az utazásokat. Kikerülhetetlen erő késztette arra, hogy keramikus legyen. Gorka Géza lányának százszorosán meg kellett küzdenie az önálló formanyelvért. A szuverén művész fájdalmas, magányos szerepét felvállalva teremtette meg saját világát. Komolyan vette az apai útravalót: „Eddig jutottam, menj tovább!" Nehéz útravaló, ha Gorka Géza szájából hangzik el. Továbblépni Lívia szerint csak úgy lehetett, ha mindent elölről kezd és megpróbálja a világot a történelem előtti népek mohó és csodálkozó tekintetével látni, újra működésbe hozni a modern ember, szinte öntudatlanságra ítélt érzékszervét, a tapintást. Mindent elfelejteni és saját tapasztalása útján újra megtanulni lépésről lépésre az agyagról, mázakról, fémekről, a tűzről tudottakat. A tapintás segített neki megkülönböztetni a hamisat az igaztól, legyen az egy FROM THE „GROUND-GAME"- TO THE ENTIRETY OF THE WORLD Lívia Gorka's exhibition in the Gorka Ceramics Museum of Verőce "Craft - that I consider a profession - must not and chemically cannot be divided into parts, because a creative man and nature are indivisible. You need retardation and retarders because they give power and belief." Lívia Gorka If we wanted to draw the course of Lívia Gorka's oeuvre, we would have to look back on one of her decisive childhood experiences because from the point of view of the career she considers the "ground-game" in the garden of Verőce just as important as the schools and the travels. An inevitable force induced her to become a ceramist. Géza Gorka's daughter had to fight hundredfold for her individual language of form. She created her own world through taking on the painful and lonely role of an independent artist. She took seriously the father's sendoff: "I got to this point, now go on!" It was not an easy send-off when it was from Géza Gorka. According to Lívia Gorka, the way of going on meant starting from the very beginning, trying to see the world through the eager and curious eyes of prehistoric peoples, putting the sense of touch into action again; the sense that has almost been condemned to unconsciousness. She had to forget everything and learn everything again about clay, glazes, metals and fire through
