Klemmné Németh Zsuzsa: Gorka Lívia kiállítása 2005. június 25 - augusztus 14. Gorka Kerámiamúzeum, Verőce - PMMI kiadványai. Kiállítási katalógusok 11. (Szentendre, 2005)
simára kopott kavics, vagy egy magas hőfokon égetett kőagyag. Szeret bányákba járni, ahol, mint egy megkövesedett laboratóriumban meglesheti az évezredek óta zajló folyamatokat, ahogyan a látszólag mozdulatlan rétegek egymást marva, őrölve, oldva, csiszolva alakulnak a földtörténet időszámítása szerint. Talán innen eredeztethetjük alkotói módszerét, melynek lényege az, hogy szóra tudja bírni az ismeretlen anyagokat, van bátorsága alávetni őket a tűz próbájának, a tapasztalás fáradságos útján végighaladva saját céljai szolgálatába állítani őket. Az anyagok engedelmesen simulnak tenyeréhez, az értő biztos mozdulatok nyomán megszületnek a semmivel össze nem téveszthető Gorka Lívia kerámiák. A teremtést a tűz szentesíti vagy semmisíti meg, ezért tartja minden keramikus a kemence kinyitását az alkotói folyamat legizgalmasabb pillanatának. „Itt dől el, vajon sikerült-e megvalósítani az elméletet, akaratot, képzeletet."- vallja Gorka Lívia is. „Egyetlen mesteremnek apámat tartom. Amit tudok és amit majd még tudni fogok - tőle tanultam. Szakmai ismereteken túl: érdeklődésem ébren tartását, a kísérletezéseket.... Oktatott az élet egységére. A jelenségek összefüggéseire. Lassan olyan egészben kezdtem látni a világot, hogy egy szép, durván szőtt len abrosz már nem csupán tárgy volt, hanem azoknak az embereknek az élete is, akik készítették, azok a lentáblák, amelyek kék színe az eget idézte... „ Gorka Lívia teremtményei nem sorolhatók iskolákhoz, de még műfajuk, funkciójuk is nehezen meghatározható. Borsos Miklós idomlényeknek nevezte ezeket a tárgyakat, szájnyílásuk van, de nem a tároló funkció miatt, hanem, hogy lélegezni tudjanak. Nem kövek ezek, hanem üreges testük feszülő her own experiences step by step. The sense of touch helped her to distinguish false from true, let it be a smooth pebble or high-fired clay. She loves going to mines, which are like fossilised laboratories, where she can see processes that take aeons, where the seemingly motionless layers are being formed, grinding, solving and smoothing each other according to geochrony. This may be the source we can originate her creative method from, the essence of which is that she is able to sound unknown materials, she is brave enough to subject them to the test of fire and to make use of them for her own purposes through passing the tiresome course of experience. Materials nestle into her palms obediently, and after the safe and understanding gestures the unmistakable ceramics are created by Lívia Gorka. Creation is confirmed or destroyed by fire, that is why, all the ceramists consider opening the kiln the most exciting moment of a creative process. "Now it turns out whether I could realize the theory, the will, the idea." - says Lívia Gorka as well. "It is my father, whom I regard as my only master. What I know and what I will know I learnt from him. Beyond professional skills, keeping my interest awoken, making experiments ... . He taught me the unit of life, the relations of phenomena. I gradually learnt to see the world as a whole when a beautifully woven table-cloth was not only an object but it also involved the life of the people who had made it as well as the fields of flax whose blue colour recalled that of the sky ..." Lívia Gorka's creations cannot be classified in a school, even their genres or functions are quite difficult to define. Miklós Borsos named these objects form-beings. They have a mouth whose function is not containing but
