Klemmné Németh Zsuzsa: Kép. Megjegyzések a művészetről. Szőnyi István - PMMI kiadványai. Kiállítási katalógusok 7. (Szentendre, 2005)
tóan példaszerű. Még kirívóbb az ellentét alkotás és alkotó között Jean Jacques Rousseau-nál, aki az egész pedagógiát forradalmasította Emil-jével, miközben mind az öt törvénytelen gyermekét lelencházba dugta s mitsem törődött nevelésükkel. Ez nem változtat szellemének varázsán, mely az egész művelt világon gondolatébresztőén hatott. Emberi gyengeségeiért és hibáiért nincsen jogunk semmit sem levonni a Contrat Social értékéből. HASZNOS-E A MŰVÉSZET? Az a probléma, hogy a művészet szükséges és hasznos-e, sok vitára adott már alkalmat úgy művészek, mint művészeti írók között. A művészet művelői és élvezői rendszerint szeretnék a művészetet megvédeni a haszontalanság vádjával szemben s azzal mentegetik, hogy ha nincsen is közvetlen haszna, azért a munka közben felvetődő problémák megoldása, úgy tudományos, mint technikai vonatkozásban előbbre vitték az emberi civilizációt és kultúrát. A perspektíva és az anatómia kétségkívül a képzőművészet révén fejlődött ki, de azért nagyon szegényes érv lenne azzal igazolni a művészet létjogosultságát, hogy mintegy segédkezet nyújt a tudománynak. A babonának ezen a téren nagyobb múltú érdemei vannak, mert a középkori aranycsináló, a bölcsek kövét kereső alchimista, aki ésszerűtlen feltevésekből kiindulva kavart össze mindenféle anyagot, véletlenül és akarata ellenére sokszor a tudomány számára is használható eredményeket ért el. Merjük bevallani, hogy a művészet nem hasznos. Éppen ez a nagyszerű benne. Haszontalanságának köszönheti, hogy teljesen képtelen a fejlődésre. Mivé is fejlődhetne egy haszontalan valami? Még haszontalanabbá? A művészet számára a haszontalansága, fejlődésképtelensége biztosítja az öröklétet. Negatív erényei óvják meg az elavulástól. A leghasznosabb alkotásokat az emberiség részére kétségen kívül a technika szolgáltatta és ha összehasonlítjuk az ősember technikai felszerelését, a fejszét, az első egykarú emelőt a mai kor bámulatos technikai vívmányaival, a repülőgéppel, a rádióval, el kell ismernünk, hogy a technika szinte hihetetlen módon fejlődött. Különösen a legutóbbi században vett olyan iramot, hogy a mai kor gyermeke már mély megvetéssel és sajnálkozással nézi az ötven év előtti közlekedési eszközöket is. A fejszét használó ősember barlangjában talált bölény rajza, a haszontalan művészet eredménye, ma is változatlanul remekmű s van olyan kvalitású, mint egy akár ma készült tökéletes kép. Egy művészi értékű egyiptomi dombormű vagy szobor éppen olyan jó, mint Donatello vagy Michelangelo egyegy műve; nem avult el több ezer esztendő elmúltával sem. A remekmű mindig egyazon értékű. Tagadhatatlan, hogy ha a világ minden múzeuma, képtára egyik napról a másikra megsemmisülne, az emberiség élete azért a megszokott ütemben folyna tovább, míg ha ugyanilyen katasztrófa érné a közlekedési eszközöket, az olyan megrázkódtatással járna, hogy csak igen hosszú idő múlva heverné ki az emberiség. Bármennyire felesleges és haszontalan is a művészet a közösség szempontjából, az egyén alaptermészetében és törekvéseiben annyira nem változott a történelemben való megjelenése óta, hogy a művészet ma is elsődleges szükséglete és mint ahogy nem tud élni levegő nélkül, úgy művészet nélkül sem. A művészet szeretete és gyakorlása a legvadabb néptörzsnél éppen úgy megvan, mint a legkultúráltabb népeknél. S ha néha össze is omlanak egyes kultúrák, a művészi alkotást mindig újra kezdi az ember. A LÁTÁS MÓDJA Elgondolkoztató, hogy mi lehet az oka annak, hogy egyes népek inkább képalakítók, mint formaművészek és megfordítva, némelyeknél jóformán teljesen hiányzik a kép. Szamothrakéi Niké i.e. 200 k. Párizs, Louvre 13
