Novák László Ferenc: Fejfa monográfia - Az Arany János Múzeum közleményei 16. (Nagykőrös, 2005)
IV. Vitézi temetési pompa
szívósabban élt volna. Eltünedeztek, helyüket felváltotta a kőből készített sírjel, amely meghatározója a protestáns és római katolikus temetőknek egyaránt. A zászlós fejfa irodalmi emlékeink között is megtalálható. Petőfi Sándor írja 1847-ben a 1 Q'J „Szeptember végén” című költeményében: Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd, Én feljövök érte a síri világból Az éj közepén, s oda leviszem azt, A vitézi temetési ceremónia jóllehet a „vitézi kor” leáldozásával megszűnt, azonban a gyermekek temetkezési szokásaiban bizonyos elemei tovább éltek a köznép körében, vallási hovatartozástól függetlenül. A házasság előtt álló fiatalok temetése a halott lakodalma, keresztekkel, gyászos fekete és díszes zászlókkal, szalagokkal, kendőkkel, és sajátos szimbólumokkal, amelyeket a fiatalok vittek a koporsó előtt. Magyarország északi magyarok lakta vidékein található meg a vitézi temetési ceremónia reliktuma. Nagykaposon római katolikus és református temetés alkalmával192 193 (Vel’ké Kapusany, volt Ung vármegye) még a XX. század elején is a kisgyermeket keresztanyja vitte koporsóban a hóna alá fogva, s előtte haladt két fekete ünneplőbe, csizmába öltözött két legényke, akik kezükben fakardot tartottak, amelynek csúcsába citromot szúrtak, s a citromba pedig színes szalagokkal tűzdeltek (18.kép). A koporsó sírba helyezés után ezt a kardot a koporsó mellé vetették a sírgödörbe.194 ”A zempléni Bistén (Bysta, volt Zemplén vármegye) ha kisgyermek halt meg, fakardot faragtak, tetejére bokrétát kötöttek s pántlikával körül csavarták s azt temetéskor egy fiú vitte a menet előtt, két lány pedig koszorúsán ment mellette tányéron vitt koszorúval. Legény vagy leány temetésekor vőfélykendős legények vitték a koporsót s jegyet195 is vittek s ezt azután a gombfára szegezték, ugyanoda szegezték a lányok vitte koszorút is.” - írja 1939-ben Szendrey Ákos.196 A kisgyermek temetése kapcsán hordozott fakard sorsát, akárcsak a citrom jelenlétét nem említi. A fakard - az ismert szokásnak megfelelően -, a sírgödörbe került a koporsó mellé. Fakard a pallos, a „botnak”, buzogánynak tekinthető citrom, a zászló csökevényének mutatkozó szalagok, valamennyi szimbólum a régi vitézi temetés tárgyi elemeivel hozhatók kapcsolatba, azzal a lényeges szokás-maradvánnyal együtt, hogy a „sírba törték”, a sírgödörbe dobták őket. Az említett „vitézi” temetés emléke bukkan fel az abaúji Csécs (Cecejovce, volt Abaúj-Torna vármegye) temetkezési szokásaiban is. Ha fiatal legény volt a halott, a koporsó előtt a vőlegény barátja, vagy - leány halott esetén - a menyasszony leány társa vitte a kardot, hegyére szúrva a citromot, amit a sírba dobtak a koporsó után. A közeli Péderen (Piadare, volt Abaúj-Torna vármegye) hasonlóan a kard hegyére tűzték a citromot, amit szintén a sírgödörbe vetettek. A kard ritkán, de a citrom gyakrabban szerepelt a gyermekek, fiatalok temetési ceremóniájában.197 Az abaúji Szesztán (Sestice, volt Abaúj-Torna vármegye), ha eladósorban lévő hajadon, vagy legény temetésére került sor a XX. század elején is, a temetési menet következőképpen állt össze: elől a református lelkész és kántor után következtek a férfiak, majd egy 192 PETŐFI Sándor, 1951. 276. 193 Terepmunkám alkalmával görög katolikusok körében a szokással nem találkoztam. Vö. L1SZKA József, 2002. 362. 194 NOVÁK László, 1988. 405-406. 195 Hímzett jegykendőt, amelyre az elhunyt nevét és életkorát hímezték. 196 SZENDREY Ákos, 1939Л64. 197 Érdekességként említhető meg az, hogy a citrom más népszokásban is előbukkant. Komáromban például az ácsok szalaggal tűzdelt citrommal díszatett baltát vittek az úmapi körmenetben. LISZKA József, 2002. 362. 61
