Novák László Ferenc: Fejfa monográfia - Az Arany János Múzeum közleményei 16. (Nagykőrös, 2005)
IV. Vitézi temetési pompa
vőlegénynek vagy menyasszonynak öltözött fiatal, akik a gyászt vitték. A „gyász” tulajdonképpen egy tányéron elhelyezett zöld gallyacskából font koszorú - télen zöld színű papírból készítették amelyre két citromot tettek (a citrom jelképe a hagyomány szerint az, hogy az édes élet után következik a rossz, a savanyú, keserű valóság, a halál). Ezt a „gyászt” hantoláskor a sírba vetették. A „gyász” után következett a koporsó, amelyet mindkét oldalán három-három menyasszony, illetve vőlegény vitt rúdon (ha leány volt a halott, menyasszonynak öltözött leányok vitték, de a vőlegénynek öltözött legények segítettek nekik a cipekedésben). Katolikus temetés esetén a menet elején zászlókat is vittek. Az tornai Szászudvarnokon (Dvornika, volt Abaúj-Toma vármegye) a koporsó előtt szintén menyasszonynak és vőlegénynek öltözött fiatal haladt, akit kezükben tartottak egy tányért, amelyre egy szelet kenyeret és fél citromot helyeztek. Ezt is a sírba vetették. A kenyér ez esetben az élet, a félbevágott citrom az élet elmúlásának, a keserűségnek, fájdalomnak a szimbóluma. A szomszédos Tornagörgőn is ez a szokás volt gyakorlatban. A gömöri Feleden (Jesenské, volt Gömör-Kishont vármegye) fiatal római katolikus legény temetésekor a koporsó előtt egy koszorúsleány hímzett párnán vitt egy ketté tört gyertyát és félbe vágott citromot, amelyet a sírba helyeztek. A párnán lévő eltört gyertya és fél citrom az élet kettétörését, a korai elmúlást szimbolizálta. Várgedén (Hodejov, volt Gömör-Kishont vármegye) hasonlóképpen - szintén római katolikus temetés alkalmával - vitt egy leány párnára helyezett kettétört gyertyát és félbe vágott citromot. Érdekességként említhető meg Szútoron (Sutor, volt Gömör-Kishont vármegye), hogy egy 1984-ben meghalt két éves református kisleány temetésekor a koporsója előtt egy kislány fehér gyolcs párnán kockacukrot vitt, amit a sírba dobtak a behantolás előtt. A kockacukor az „édes élet”, s egyben a fiatal élet elmúlásának szimbóluma. A temetés, különösen a fiatalok temetése tehát, nagy pompával ment végbe, a „halott lakodalmaként” (19-30.kép).198 A borsodi Domaháza római katolikus palócsága temetkezési szokásáról így ír Nagy János plébános: „A fiúk vőlegények. Úgy is öltöztetik őket. leányok ez alkalommal a lakodalomkor szokásos »koszorús lányok«-nak öltözve vesznek részt a temetésen. Még háztól temetünk, van halottas kocsink, de ilyen alkalommal legények bokrétával, vőfély kendővel karon viszik ki a koporsót a temetőbe. A leány halottak »menyasszonyok«. Itt vannak koszorús-lányok, vőfélyek, szintén karon viszik a koporsót a temetőbe. Mindkét esetben legények - leányok temetése alkalmával a temetői keresztre - körmenetikereszt - házi vászon, ma inkább - sajnos - damaszt szalvétát kötnek rá a pap és kántor számára. A ministránsok fehér zsebkendőt kapnak, amit a karjukra kötnek.. ,”199A Pozsony megyei Szencen (szlov. Senec) a temetési menet élén gyermekek vittek fiatalnak fehér, idősebbeknek fekete csipkeszalagot (ezt a sírba dobták), utánuk következett a református lelkész és a kántor (katolikus halott esetén ministránsok és a pap, kántor), utánuk a koszorúvivők, majd a párna. Vőlegénynek vagy menyasszonynak öltözött fiatal vitte a párnát, amelyre kettétört fehér gyertyát helyeztek. Ezt is a sírba vetették (a ketté tört gyertya a fiatal élet elmúlását, az élet derékba törését szimbolizálta). A „párna” után következett a koporsó, amelyet „Szent Mihály lován” hat ünneplőbe öltözött legény vitt, akik bokrétát tűztek fel és fehér szalaggal kötötték át vállukat (ezek is a sírba kerültek). A leányok koszorúsleánynak öltözve haladtak mellettük, s virágot vittek kezükben, amit szintén a sírgödörbe dobtak. A koporsó után - annak megfelelően, hogy melyik nemhez tartozott az elhunyt -, menyasszonynak vagy vőlegénynek öltözött fiatal haladt, aki után a család, végül a falubeliek következtek. Az idősebb - 70-80 év körüli - asszonyok még halványan emlékeztek 1984-ben arra, hogy fiatal temetésekor egész citromot osztottak a fiataloknak, s a párnán is citromot vittek, amibe rozmaringot tűztek, s ezt is a sírba 198 Lásd SZENDREY Ákos, 1941. 199 Nagy János plébános levele dr. Novák Lászlóhoz. Domaháza, 1985. április 23. 62
