Novák László Ferenc: Fejfa monográfia - Az Arany János Múzeum közleményei 16. (Nagykőrös, 2005)
IV. Vitézi temetési pompa
tekinthető-e? Ere a válasz egyértelműen az, hogy a kopjafa nem azonos a fej fával, tehát, nem elsődleges, primér sírjel, hanem csupán másodlagos, secunder sírjelölő funkcióval rendelkezik, mint a harcias, vitézi temetési ceremónia nélkülözhetetlen kelléke, illetve a rangos, nemesi pompa köznépi megnyilvánulása. A fejfának a kopjából történő származtatását - mint utaltunk rá - a népnyelvi szóhasználat eleve kizárja. A történeti adatok a sírjelölésre vonatkozóan is e megállapítást erősítik meg. Nagykőrösön például 1771-ben temették el a mezőváros főnótáriusát, akinek temetési költségei között szerepeltek a következő tételek: „Kállai Györgynek koporsó csinálásért, úgy epitáfium csinálásért ’s mettzésért, és főtől való fáják’ festéséért”, „Szattmári Jánosnak főtől való fáják’ ki faragásáért, Csontos Péternek Epitáfíumra való sarok, és závár vasacskák csinálásáért” fizetett a tanács.189 Tehát, a síremlék, epitáfium mellett fejfát, „főtől való fát” is elhelyeztek a sírhanton. A főtől való fa ez esetben az epitáfium kiegészítője, sírjel volt, amely a sírban nyugvó rangosságát, méltóságát volt hivatott szimbolizálni. A vitézi temetési ceremóniáról jobban ismert Székelyföldön is hasonló jelenséget ismerhetünk meg. Orbán Balázs említett munkájában Felsősófalva temetőjéről is megemlékezik: „Sófalván csak nem minden családnak külön temetkező helye van, a fejfák czifrán, tulipánoson vannak kimetszve, főként a férfiak síiján lévő, s ezekbe, de csak a szabad székelyeknél (mert jobbágynak azt tenni nem volt szabad) egy zászlós kopjanyél helyezve, oly szokás ez, mely kisebb-nagyobb módosítással meg van nemcsak a Sóvidéken, hanem a Nyikó, Gagyvize mellyékén is. Sok helyt csak a csatában elestek, vagy fegyver által kimúltak, vagy valamely bátor tett által kitűntek részesülnek ezen megtisztelésben. Régi daliás idők maradványai, lovagias emléke azon harczias és szabad korszaknak, midőn minden székely nemes és lovag, midőn minden székely fegyverhordozó honvéd volt...”190 191 A síron megjelent tehát a fejfa, díszesen faragott faoszlop, függetlenül a zászlós kopjától, amely csupán látszólag fejleménye a kopjának. „Hogy a kopjafa nem a sírra tűzött kopja megformásodott fejleménye, arra van döntő bizonyíték: a kopjafa akkor is mai formájú volt, mikor kopj ás temetés még szokás volt. Azaz a kopja és a kopjafa megvolt egyidőben, egy síron, tehát az utóbbi az előbbitől fejlett” - állapítja meg Viski Károly. 91 A fejfa - mely a sírra tűzött koporsóvivő rúd egyre díszesebbé váló fejleményének tekinthető , betöltötte a kopja tartója funkciót is, azaz a harcias temetési ceremónia megszűnésével, a vitézi életmód megváltozásával, a szokás elhalványodásával a kopj ára tűzött zászló a fejfára került. A fejfa csúcsában lévő lyukba tették, beillesztették a vékony, rövid fanyélre erősített zászlócskát. Ily módon a fejfa nem kopjafa zászlóval, a kopja tartófája, hanem zászlós fejfa (15- 16.kép, 3-4.színeskép, 1. Fejfa kataszter 1/192. - Korond). A fejfa tehát függetlenül a zászlós kopjától alakult ki, jelent meg a síron, nemcsak a Székelyföldön, de a református, unitárius magyarság, lutheránus szlovákság körében más vidékeken is, ahol a zászlós temetési ceremónia ismeretlen szokás volt. Viski Károly még több zászlós fejfát - illetve zászló nélküli díszes fejfát, melynek lyukas csúcsa mutatta a zászlótartó szerepét - talált Siklódon az 1900-as években. A zászlós kopja elcsökevényesedett, a kopja tartója, a fejfa csúcsában kapott helyet a kis zászlócska. A zászlós kopják, a fából faragott tartójukkal együtt fokozatosan eltűntek a Sóvidék temetőiből, annak is tulajdoníthatóan, hogy a vitézi temetkezési szokások is a múlandóságba vesztek. Nincsen kopjás fejfa Siklódon, Küsmödön, Etéden, Alsó- és Felsősófalán, csupán Korondon található meg a díszes faragású kopja tartóból lett fejfa, amelynek csúcsába fehér vagy fekete zászlócskát tűznek. Amennyiben a kopja fegyverből alakult volna ki a fejfa, akkor a fejfaállítás szokás még tovább, 189NOVAK László, 1980. 56. 190 ORBÁN Balázs, 1868. 133. 191 VISKI Károly, 1910. 221-224. 60
