Novák László Ferenc: Fejfa monográfia - Az Arany János Múzeum közleményei 16. (Nagykőrös, 2005)
IV. Vitézi temetési pompa
1736-ban írott nagybecsű munkájában a régi szokásokat említve írt a temetésről is. A régi Erdély főúri temetésére emlékezve írja a következőket: „Az töröksíposok és trombitások utéán mentenek az urak hintái, azután ment az község, az község után vezette két-két ember a czifrán felöltöztetett paripákot, azután mentenek az férfikeservesek hintái, az férfi keservesek után mentenek lóháton az test előtt... két pánczélba öltözött emberek.; az kinél az aranyas zászló volt, és aranyas fegyverben volt maga is, az ment szerszámos cziffra paripán; az kinél az fekete zászló volt, az ment a bakacsinban öltözött lón. Az ezüst czímert feketében az fejinéi gyalog vitték. Az test után mentenek az keservesasszonyok hintái, azok után az asszonyi község... Mikor az egész czeremóniéának vége volt, ha fiai voltak és a közelebb való atyfaiai fogták az koporsót, mások is segéltettek, és azok vitték az testet az sírig; mikor osztán az sírban bétették, az pánczélban lévőtől elvették az fekete zászlót és kardot, azokat esszerontották, és az sírban az koporsó mellé bévetették, az ezüst czímert az templom belső oldalára felszegezték, úgy hasonlóképpen az aranyas zászlót az templomban nyelinél fogva felfüggesztették; az ott lobogott. Az asszonyok temetése majd olyanformán volt, mint az férfiaké, csakhogy trombitások, síposok nem volt úgy; ha katolika volt, semmi oratio nem volt, az más valláson lévőknél volt magyar oratio, hasonlóképpen öltözött lovak sem voltának...”175 Ez a temetkezési mód jellemzi Európa más nemzeteinek is főúri, vitézi pompáját.176 Samoijai János egyházi rendtartásában megfogalmazta a hagyományok alapján, hogy a protestánsok is a katolikusokhoz hasonlóan temetkeztek. Sírjuk felett nagy halmokat emelnek, boltba, falazott boltozató sírba rakják halottaikat, s a vitézi pompa kifejezéseként zászlókat emelnek fel. Ez a temetés általánosnak tekinthető a nemesi származásúak körében. A csatamezőn elesett vitéznek is kijárt a tiszteletadás. A sírhantjába zászlós kopja fegyvert szúrtak, azt amellyel harcolt, illetve ha nem harcban esett el, akkor amellyel kísérték sírjáig. Thury György várkapitányt Kerecsenyi temettette el Szigetváron: „béhozattam [a testét] és valamennyi főnép volt Szigetben, mind az város eleibe küldtem processioval és papokkal, én magam a város kapuján vártam és ittben a városban ugyanazon egyházba, azhon szegény Dersffy fekszik, ott metettem el. Zászlót csináltattam neki és koporsót rótattam és felül fekete gyászszal béfedettem” - szólt „Csáki uramnak” küldött jelentésében.177 Késmárki Thököly Imre szolgáját is katonai pompával temette el 1694-ben Belgrád mellett: „Volt temetíse Surányi Tamás nevű szolgámnak, ki egysszersmind szakácsom s sáffárom is volt, régi jámbor szolgálatát megtekintvín, az ablakom alá hozattam testit, tétettem felette praedikatiot, zászlókkal síppal, dobbal kisírtettem temető helyire. Bai László érkezék karabílyosim seregivel, ki is Pancsován volt, quartélyba zászlóstul jüvín el onnan...” - írja naplójában.178 A kopjának, mint harci eszköz sírjel funkciót is betöltött tehát. A XVI. századból rendelkezünk erre vonatkozó adatokkal. Szokás volt a végvári vitézek között, ha társuk meghalt a csatamezőn, temetésekor a kopjáját, azaz a fegyverét szúrták a sírjába. Egy ismeretlen költő a „Szép ének a gyulai vitézekről” című versében így szól 1561-ben:179 175 APOR Péter, 1978. 133-134. 176 Például a svéd királyi család temetkezési helye Stockholmban a Ridderholm templomban volt, amelyet az erdélyi főúr, Bethlen Mihály ilyennek látott 1693-ban: a templomban van egy oltár, „ahol edgy oltár és azon edgy feszület vagyon, ebben fekszik két nagy monumentum alatt két királyok. Item edgy setét boltban Gustavus Adolphus híres svédiai király egész famíliájával edgyütt, semmi monumetuma nintsen, hanem fenn sűrűn két renddel kitsid fekete zászlók vadnak, és kívül annak a templom fíókjinak oszlopira írván...” JANKOVICS József (szerk.), 1981. 57.; Londonban a Szent Pál székesegyház szolgál a brit birodalom távoli vidékein elesett katonáinak nyughelyéül, s a templom falát címerek és zászlók ékesítik (S.gy. 1992.). 177 TAKÁTS Sándor, é.n. 224-225. 178 NAGY Iván, 1863.355. 179 VARJAS Béla (szerk.), 1979. 827. 57
