Novák László Ferenc: Fejfa monográfia - Az Arany János Múzeum közleményei 16. (Nagykőrös, 2005)
II. Magyarország népességének vallási összetétele
A XVII. században már megkezdődött az ellenreformáció - például 1675-ben gályára hurcolták a protestáns lelkészeket19 amely a törökök kiűzését követően, majd a Rákócziszabadságharc bukása (1711) után újult erővel folytatódott. Az ellenreformáció érvényre juttatása érdekében történt a római katolikus, idegen népek betelepítése Magyarország különböző vidékeire. Különösen fontos volt a Délvidék, Bácska és Bánát területe, ahol a török hódoltság korában elpusztásodott a terület. A bécsi udvari kamara vette birtokba, s telepítette újra a helységeket. Példaként említjük Csonoplya benépesítését. „Pb Franciscus Josef: DE Roll”, „Fölséges Császár és Magyar Országi Koronás Királynénak Tanácsa, és Coronális Bácsi sz. Tiszán innénd való Jószágának Administratóra” 1752. június 11-én a következő szövegű felhívást adta közre: „Alább irt Udvari Magyar Kamara néven adom tudtára mindeneknek, az kiknek illik. Hogy minek utána az Királyi Coronalis Bácsi Districtusban lévő Csonoplya névü Helységnek leg alább száz magyar, vagy tóth pápista famíliákkal való meg szállétása resolváltatott a’ végre Esztergomi János úgy mint szabados az ilyen famíliáknak visgálására, és keresésire rendeltetik, minyáján azért Tiszt=Uraimék illendő bőcsülettel requiráitatnak, hogy azon szabadost Esztergomi Jánost nem csak mindenütt szabadossan járni kelni bocsássák, de az hol szükséges lészen, néki assistállyanak. A’ kik pediglen oda akarnak jönni következendő képpen assesuráltatnak: lm0 Engedtetik, hogy azon Lakosok, kik kívánt Helységet meg szállani kívánnyák, minnyájon magyarok, vagy Tóthok, és pápisták legyenek. 2do Nem örökös jobbágyok, hanem bé leszendő Contractus szerint Taxas Lakosoknak tartatni fognak...”20 A betelepítettek jelentős részét alkotta a német etnikum, amely jó eszközként szolgált a Habsburg uralkodóház „Gesamtmonarchie” megvalósításában. A katolikus szláv, német és más idegen népek - köztük az ortodox szerbek, románok - tömeges betelepítésével, valamint az erőszakos visszatérítéssel, vallásüldözéssel, a bécsi udvar szétzúzni kívánta a XVI-XVII. században megerősödött, függetlenségre szert tett, önállóságra berendezkedett református magyar közösségeket. Közibük telepítették a katolikus idegeneket, valamint az udvarhű magyarokat. Érvényesült a „cuius regio, eius religio” elve. A nagy egyházi domíniumok helységeiben gyakori volt a lakosság csere. Például az egri érsekség Tiszaörs, a váci püspökség Algyő falujából kényszerültek távozásra a protestánsok, s helyükbe katolikusok kerültek. Alsónémedi földesura, a váci püspök Althan Frigyes 1720-ban elvette a templomot a reformátusoktól, és lelkészüket elűzte a faluból.21 A református Kiskunhalas elveszítette központi szerepkörét, amelyet a katolikusokkal újjátelepített Félegyházának adtak át. Országszerte igyekeztek lehetetlenné tenni a reformátusok és más protestánsok, egyéb vallásúak szabad vallásgyakorlását.22 A főurak jelentős része áttért a katolikus hitre. Ez biztos karriert, egzisztenciát és anyagi jólétet biztosított a bécsi udvar jóvoltából. Tanulságos példa erre Erdélyben gróf Bánffy Dénes esete, aki mint református vallású ember fontos szerepet játszott a protestáns egyház életében, magas funkciót töltött be a református egyháznál, ennek ellenére mégis 1755-ben áttért a katolikus hitre. Fiai is követték átkeresztel kedését - magas hivatalba is kerülhettek -, azonban felesége és leánya megmaradtak kálvinista hitükben. Mária Terézia királynő azonban - hogy a katolikus 19 Lásd MAKKAI László (szerk.), 1976. 20 Országos Levéltár HTL 24,c. C. 2945. 10-ll.pag. 21 NOVAK László, 1978a. 223.; SZABÓ László, 1992.; NOVAK László, 1992. 237-238. 22 Ennek tanulságos példája Cegléd esete. A mezőváros református vallásává vált a XVI-XVII. században. Földesura, a Clarissa apácarend elmenekült a hódoltság területéről (Pozsonyba tették át székhelyüket), s a török uralom után ismét birtokba vették Ceglédet. Mint egy cdülő földesuraság, akadály nélkül hajthatta végre a rekatolizációt, háttérbe szorítva a törzsökös refonnátus lakosságot: az katolikus idegeneket földhöz juttatta, a mezőváros tanácsában helyet biztosított számukra, az 1750-es években elvette a templomukat, mondván az régen katolikus templom volt, s megszüntette a refonnátus iskolát is. Lásd S. SZABÓ József, 1936.; NOVAK László, 1982.; Abonyban is hasonló sorscsapás érte a refonnátusok. A földesúr elvette templomukat, s a temetőjükben is kárt okoztak a katolikusok. Lásd BALOGH Sándor, 1975. 13
