Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)

Határhasználat - Darkó Jenő: "Pascua Romanorum" (Adalékok a honfoglalás előtti Pannónia településföldrajzához)

vívott 892-894. évi nagy pannóniai háború vetett véget, amelynek során végül maga Szvatopluk is halálát lelete (894).12 Az egykori bolgár jelenlét mellett könnyen valószinűsíthető Anonymus előadásának az a részlete, amely egyfelől a Tisza és az Igfon-erdő, másfelől Erdély, a Maros és a Szamos közötti területet a kozárok földjének mondja, amely értelemszerűen a honfoglalást megelőzően Ménmarót birtokában volt. A Maroson túl pedig a Vidinből jött Glád vezér volt az úr, akinek leszármazottja volt Ajtony, Szent István kortársa, akit a szent király vezére, Doboka fia Csanád Marosvárban (castrum iuxta Morisium) meggyilkolt. Ezzel az epizóddal Anonymus előadása áttér a honfoglalást követő események taglalására.

Kétségtelen, hogy a Kézainál és a Képes Krónikában fennmaradt hagyomány már nem ismeri a római pásztorok-at, így azt sem, hogy Pannóniát valamikor pascua romanorum néven emlegették. Kézai két helyen (c. 15. és c. 16.) emlékezik meg a vlachokról, egyszer a székelyek kapcsán (c.15.), máshol pedig az egyéb (szláv, görög, morva) jövevények (advenae) között (c. 16.).

A Képes krónika (c. 14.) viszont úgy tudja, hogy „Pannónia, Pamphylia, Phrygia, Macedónia és Dalmácia” lakói, mivel őket „a hunok gyakorta zaklatták ... Attila engedelmével szülőföldjüket elhagyták, Attilának (ugyanis) nem akartak szolgálni, miután állataikat, valamint a valachokat, akik szolgáik voltak visszahagyták, Apuliába költöztek, pásztoraik pedig önként Pannóniában maradtak.”'3 Ebben az esetben a kutatás a Pannóniát Attila miatt elhagyó rómaiak (!?) pásztoraiként fogja fel a vlachokat. Azonban az önként visszamaradt pásztorok, éppen az „ac” szócska miatt itt sem lehetnek azonosak a vlachokkal, akik ebben az esetben nem mások, mint az elköltöző rómaiak szolgái (coloni) és nem parasztok, miként azt a magyar fordításban olvashatjuk.14 15 16 Tudjuk ugyanis ezekről a vlachokról, hogy a szláv, görög és morva jövevény ekkkel együtt ,plttila életében közönséges szolgák voltak”.'5

Láthattuk, Anonymus használja a „pascua romanorum” kifejezést, és azt kifejezetten Pannóniára érti. Ugyanakkor ezzel a megnevezéssel sem Kézainál, sem pedig a későbbi krónikákban nem találkozunk. Viszont kifejezetten említést tesznek a vlachokról, mint a honfoglalás előtt a Kárpát-medencét benépesítő népek egyikéről, akik a térségen belül közelebbről nem lokalizálható helyen laktak. '' Az egykori római birodalom területéről nézve, azonban a Dunán „túl”, vagy éppen Pannóniában a forrásaink már régóta tudni vélték, hogy ott egyrészt pusztaság van, másrészt pedig ezen a pusztaságon bizonyos, közelebbről nem ismert „római” pásztorok laktak. C. A. Macartney megállapítása szerint: „egy rejtélyes mondat, amely kifejezetten vagy a sorok között sok magyar és külföldi szövegben előfordul, s arról szól, hogy Pan179-187.

12 A sorsdöntő csata helye az Anonymusznál megőrzött krónikás hagyomány alapján Bánhida volt. - vö.: Vajay Szabolcs, Die Eintritt der ungarischen Staemmebundes in die europaeischen Geschichte (862-933). Mainz, 1966. 22.

13 SRH. I.

14 Képes Krónika, ford. Geréb László. Bp. 1978. 47.

15 Uo. 53.

16 Tudjuk, hogy a román történetírás Gelu személyével hoza kapcsolatba ezeket a magyar krónikákban is szereplő vlachokat, minden különösebb alap nélkül!

35