Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Termesztett növények - Czeglédi Katalin: Növénynevek és keleti kapcsolataik (körte)
A jelentésük miatt idetartozó egyéb közszavak és tulajdonnevek hangtani szempontból is szabályosságot mutatnak, ugyanabba a rendszerbe tartoznak, mint a körte, körtvély gyümölcsnév. 2.3. A körte alaktani vizsgálata: A körtvély többszörösen összetett szó. A gyümölcs jelentés, vagyis a tartalom összhangban van a szó szerkezetével. A *kVr-tVt-kVk-tVk kiinduló alakja a kör-tvé-ly szónak. Az első tag: kör > 1. kör > kür 2. kir > kiír ‘görbe, hajlott, domború, kerek’. Ugyanaz, mint a gór ld. górtyúk amelynek jelentése a tükörszó a ‘gyöngytyúk’. Tehát gór ‘gyöngy alakú tárgy stb.’ A górcső ‘nagyító cső’ nem más, mint az egyik végén dombom cső. A körtvély második része a tvély (< *tVt-kVk-tVk) jelentése ‘szűkülő irányú hajtás, valaminek az összeszűkülő, elkeskenyedő része, elsődlegesen az ilyen alakú keskeny vágat, gödör, árok, folyóforrás’ megjelölésére volt használatos. A fenti alakok nem képzett formák, többszörösen összetett szavak, ahol a tagok mellérendelt viszonyban állnak egymással. Az egyes elemek külön-külön is megvannak a tulajdonnévi anyagban, gyakran a köznevek között is előfordulnak (ilyen lehet a magyar dong, donga < *tVt-kVk ). Az utolsó tag *tVk: az első kettő *tVtkVk fejleménye (ld. fent). A rövidebb alakok a hosszabb változatból keletkeztek. A körte, körtvély olyan gyümölcs, amely alakjára nézve az egyik végén vastagabb, gyöngy alakú, gömbölyded (vö. előtag kör), s a másik végén összeszűkülő, elkeskenyedő formájú. A szó szerkezeti felépítése a jelentésbeli szerkezetnek tökéletesen megfelel: kör + tvély. Ez a megfelelés megtalálható Keleten és a Kárpát-medencében a földrajzi nevekben, valamint a családnevekben és vezémevekben. Megjegyezzük, hogy az alakilag és jelentéstanilag is idetartozó képzők, ragok jelek elfogadható magyarázata a víznevek alaktani szempontú feldolgozásának fényében elkészíthető. így derül ki, hogy a török példában meglévő -cik (vö. g’ért’macik), -lik (vö.: gertmalik), valamint a magyar szóvégi -s mássalhangzója (vö.: Körtés, mint helynév), a szóvégi -d (vö.: Körtéd, mint helynév), a szóvégi -/, -ly (vö. körivel, körtvély), -ny (vö. körtvény) genetikailag összefügg, s a végső eredete ugyanaz a *tVk elem, amelynek az aktuális jelentését minden esetben fel kell ismerni, a különböző irányú jelentésfejlődés során egyaránt válhatott kicsinyítő képzővé, gyűjtőnévképzővé, melléknévképzővé stb. 3 3. Összegzés: A Volga-Urál vidéke földrajzi neveinek az összehasonlító hangtani, alaktani és jelentéstani szempontú feldolgozása alapul szolgált a növényneveink keleti kapcsolatainak a tanulmányozásához s az etimológia eddigitől eltérő megközelítéséhez. Elődeink akár találkoztak a vadkörtével, mint ehető gyümölccsel Szibériában akár nem, a szavuk már megvolt rá, kölcsönzésre nem szorultak. Az elnevezést a magyar nyelv őse és a vele genetikai kapcsolatban lévő nyelvek őseinek természete, logikája lehetővé tette, s a nyelv így önmaga által gazdagodott. Az uráli'és az altáji nyelveket úgy kell tekintenünk, mint egy ősi nyelvi kultúrának a fejleményeit, amely nyelvi kultúra Szibériában a Bajkáltól északra olyan fo-174
