Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)

Termesztett növények - Czeglédi Katalin: Növénynevek és keleti kapcsolataik (körte)

lyók mentén született, mint pl.: a Jenyiszej és mellékfolyói, Tunguzka, Ankara stb., nyugatabbra a Tobol. Az elvándorlás a különböző csoportok nyelvi elkülönüléséhez vezetett, s a csiráiban minden bizonnyal megvolt heterogén, nem egységes ejtés az uráli és az altáji nyelvek kialakulásához vezetett. Ennek az ősi nyelvi kultúrának a megszületését a Szibériában jellemző természeti környezet, a víz, a folyók születése és élete, működése határozta meg, hiszen a születő emberi életet és az ezt megelőzőt is a víz, mint az élet feltétele határozta meg. E víznevek megfejtése az uráli és altaji nyelvek ősi, alapszókincsének és grammatikájának valamint azok történetének a megismerését meghatározza és segíti. így juthattunk el a magyar körte fenti magyarázatához és a keleti kapcsolatainak a vázolásához.

Mire eleink a körtével, mint vadon termő gyümölccsel találkoztak, már megvolt rá a kifejezés a szókincsükben. Az életet adó forrásvíz kapott először nevet, amely az alakjáról, működéséről és munkájának az eredményéről a ma is használatos kör és a tengely stb. szó. A lyuk, amelyből feljön a víz olyan, mint egy tok vagy tölcsér, s az árok, amely úgy keletkezett, hogy a forrásvíz elindult, medret vájva magának folyóvá vált, szintén olyan, mint a tölcsér. Ez felfogható akár úgy, mint egy félbevágott hosszúkás, földbe fektetett görbe tölcsér, akár úgy, mintha végtelen mennyiségű tölcsér formájú lyuk lenne a csúcsára állítva. A folyó ezen szakaszának a máig fennmaradt elnevezései végső soron ezt jelentik, miközben a részelemek is önálló ideillő jelentéssel rendelkeznek. Tehát a körtvély első kör és a második tvély része ugyanaz, mint a folyónevek vagy azok részeinek a nevei, amelyek a forrás felőli szakaszról alakjuk révén kapták a nevüket.

Növényneveink egyik jelentős része az alakjáról kapta a nevét. A folyómedernek, a tó gödrének a hasonló formája előbb kapta az elnevezést, ezért a növénynevek az alaki hasonlóság révén jutottak az elnevezéshez. E növényneveket pedig mélyebb összefüggésben Szibéria vízneveiből kiindulva az ural-altaji nyelveket is bevonva megfejthetjük. A szláv nyelvekben meglévő növénynevek, amennyiben az indoeurópai eredet kizárható, legtöbbször az uráli nyelvekből, legelőször a magyarság elődeitől kerülhetett be az ősszláv, ószláv nyelvekbe. A késői visszakölcsönzés a magyarba elvileg lehetséges. A török-szláv nyelvi kapcsolatok bár későbbiek, vizsgálatuk elengedhetetlen. Ugyanígy körültekintéssel kell kezelni a török és a finnugor nyelvek kapcsolatát, mert segít a szókölcsönzések irányának a helyes megítélésében. A szükséges kutatási terület szerteágazó, hozzájárul a növényneveink keleti kapcsolatainak, eredetének a tisztázásához, köztük a magyar körte, körtvély etimológiájának a mind tökéletesebb megírásához.

Szavunk a körte, körtvély nevű gyümölcs megnevezésére meglehetett Szibériában több ezer évvel ezelőtt, s mint gyümölcsnév már megszületésekor többjelentésű szó volt. Ezen az alapon fejthető meg a mezőgazdasági kultúránk terminológiájának nagy része beleértve a növényneveket, mint pl. búza, törökbúza, tengeri búza, tönköly, alma, dió, mogyoró, szőlő.

175