Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)

Határhasználat - Aszt Ágnes: Gödörólak a középkori magyar falvakban, különös tekintettel a Szentkirályon feltártakra

yne, ewneo), bikát (tauro, bica) és az ökröt (bős, wker, oker, oekoer).141 A szarvasmarha sokoldalú hasznosíthatósága miatt a magyar parasztok legfontosabb állata volt. A XI-XII. században igaerőként kizárólagos volt a használatuk, és ló később sem szorította ki az ökröt.142 A szarvasmarha az igaereje mellett jelentős táplálékforrás volt, XIII/XIV. századi agrárművek szerint egy tehén május 1. és szeptember 29. között 44.4 kg sajtot, 6.2 kg vajat ad, évi tejtermelése 540-647 l,143 húshasznosítása egyértelmű a faluásatások állatcsont-elemzéseinek tanúsága szerint. Ugyanezen szerzők (gondolunk itt elsősorban Petrus de Crescentiis 1305 к. írt Opus ruralium commodorum című művére) kiemelik a szarvasmarha igénytelenségét a lóval szemben, hogy az ökör türelmesebb, szívósabb, nincs szüksége zabra és patkolásra (bár erre is találhatunk ellenpéldát Lombardiából), és tartása harmad annyi befektetést igényel, mint a lóé.144 A koraközépkori faluásatások szarvasmarhái a rövid szarvú, kis termetű fajtához tartoznak, ilyen típust jelenít meg 1353-ban a Képes Krónika is, a magyarok bejövetelénél barna színezéssel.145 Rövid, felálló szarvú ökör sematikus ábrázolása látható a Codex Cumanicus vízjelei között is (6/3. kép), amelyeknek keltezése a 1340-50-es évekre tehető.146 (Ennek a képnek a zoológiái elemzése azonban igen problematikus, az is elképzelhető, hogy két állatot ábrázoltak, és az összeillesztés torz. Sajnos a képen éppen a legjellemzőbb részlet, a szarv, illetve a fej nem látható teljesen.)147 Bár a magyarok vándorlásának útvonalán, VIII-X. századi „etelközi” telepeken kerültek elő hosszú szarvú marhakoponyák,148 de a magyar szürke marha csak a későközépkorban alakulhatott ki. A XIV/XV. századi magyarországi falvakban már vannak hosszú szarvú marhakoponyák (pl. Szentkirályon mindkét típus előfordult),149 azonban a hibridizáció, mutáció, szelekció révén kialakuló szürke magyar marha csak valamivel később jelent meg, a XVI/XVII. században, a ma ismert formája pedig csak a XVIII/XIX. században.150 Helyben kitenyésztett fajtáról van szó, amely nem köthető sem a honfoglaló magyarokhoz, sem más, később betelepülő keleti néphez (kunokhoz). А XIX. században még nyilvántartottak a Kiskunságban egy „kun fajta” magyar marhát (sic!), amely hosszú szarvú, de nem fehéres, világosszürke színű volt, hanem kékesszürke.151

141 BELÉNYESY Márta, 1956. 30.

142 SZABÓ István, 1975. 24.

143 SZABÓ István, 1975.34.

144 Sz. D. SZKAZKIN, 1979. 170-171. Ez a tudat a paraszti gazdálkodásban is továbbélt hasonlóan megfogalmazva: „A lónak lucerna és abrak kell, az ökörnek szántásban is elég a répás törek, kukoricaszár, vagy elcsapják legelni. ” FÉL E. - HOFER T., 1997. 124.

145 MATOLCSI János, 1982. 262.

146GYÖRFFY György, 1990. 233-234.

147 BARTOSIEWICZ L. szíves szóbeli közlése.

148 KMTL 618.

149 SOMHEGYI Tamás, 1996. 31.

150 MATOLCSI János, 1982. 265.

151 TÁLASI István, 1977. 173.

78