Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Határhasználat - Aszt Ágnes: Gödörólak a középkori magyar falvakban, különös tekintettel a Szentkirályon feltártakra
Földbevájt állattartó objektumok lehettek az említetteken kívül birkaszínek, kutyavermek, tyúkólak is,'52 régészeti elkülönítésük a méretadatok és a talaj összetevőinek kémiai- és biológiai vizsgálatával lenne lehetséges - ám a kutatás mai állása mellett az elsődleges feladat az objektumok összegyűjtése. Szolnoky L. megfigyelése szerint az udvar kiépülésének mértéke arányban van a rajta található gödörólak számával,152 153 ám azt hiszem, ezt a megállapítást nem általánosíthatjuk, hiszen a gödörólak számát inkább a gazdálkodás jellege, a tartott állatok igényei szabták meg. A gödöról megépítése nem igényel sem jelentős építőanyagokat, sem különösebb szakértelmet, specialistát, elterjedése tehát általános térben és időben egyaránt.154 A dolgozatban nem érintjük az extenzív sertéstartás egy jellemző objektumát, a fíaztatógödröket.155 Bár nevük, illetve funkciójuk egybecseng a gödörólakéval, alapvető különbség, hogy a kondások által ásott erdei gödröknek soha nem volt tetőzete. Sajnos nyitva kell hagynunk annak a kérdését, hogy az ólak a beltelkeknek mely részén helyezkedtek el, illetve hogyan illeszkedtek a települések topográfiájába. A kutatás jellemzője, hogy a településszerkezet- és a beltelkek kutatása nem párhuzamosan, egymást kiegészítve folyik, hanem esetlegesen, ami a leletmentések lehetőségeiből adódik. Gödörólak Árpád-kori falvainkban A következőkben a középkori Magyarország falvaiból megismert gödörólakat mutatom be. Analógiáik szűk területre korlátozódnak, igazolva azt a megállapítást, hogy ezek az objektumok jellegzetes kelet-európai építmények, igazodva a földrajzi, természeti lehetőségek szabályozta állattartáshoz.156 Az Árpád-kori állattartó objektumok közül a legelsőnek felismert, és vitathatatlanul beazonosított gödöristállót Méri I. tárta fel Kardoskút-Hatablaki kápolna lelőhelyen, 1955-57 között folytatott ásatásain.157 Az objektum enyhén földbemélyített, 7.6x4.2 m oldalhosszúságú lekerekített téglalap alapú, padlózata erősen taposott, leszámítva a falazat melletti 20-40 cm széles sávot, ahol Méri I. szerint bélés vagy padka lehetett. Méri I. az építmény funkcióját indirekt következtetésekkel határozta meg, kizárva a lakóház, a műhely és a terménytároló funkciót. Leírásában és rekonstrukciós rajzában is összekapcsolta az épületet a körötte futó árokkal, és annak leleteit (állatorvosi érvágó, kutyacsontváz) feltételesen, de az épülethez tartozónak vélte. Elsősorban az ásatási fotói mutatják, hogy a két objektum nem azonos tengelyű, továbbá a gödöristálló sarkai metszik az árkot több helyen is (az alaprajzi felmérés szerint csak a DNy-i sarokban),158 bizonyítva, hogy nem együtt épültek. A re152TÁLASI István, 1936. 123. 153 SZOLNOKY Lajos, 1953. 139. 154 HOFFMANN Tamás, 1975. 347. 155 SZABADFALVI József, 1969-70. 286-287. 156 V. NEKUDA, 1984. 61. 157 MÉRI István, 1964. 28-36. 158 MÉRI István precíz felméréseit elfogadhatjuk, a fotó kis méretű, nyomdatechnikailag nehezen visszaadható. 79
