Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)

Határhasználat - Aszt Ágnes: Gödörólak a középkori magyar falvakban, különös tekintettel a Szentkirályon feltártakra

Gödörólakban nemcsak sertéseket tartottak, hanem nagyobb jószágot is, így szarvasmarhát vagy lovat is. A szarvasmarhák szintén kisebb méretűek voltak a középkorban,137 így a helyigényükre vonatkozó adataink'3* csak hozzávetőlegesek:

• bika: 280x150 cm

• tehén: 280x120-130 cm

• hízóökör: 280x130 cm

• ellő tehenek: 280x180-200 cm.

2. b. kép: A nyírmihálydi ikeról. Archív néprajzi fotó. 1933. (Bencze Z.-Gyulai F.-Sabján T.-Takács M., 1999.)

Hasonló helyigényük volt a lovaknak is.

Hosszanti vagy keresztállású istállók egyaránt elképzelhetők. Az újkorban gyakori, hogy az istállókat egy 300-1000 öl2 alapterületű karámmal kapcsolják össze, amelyben a különböző korú és ivarú marháknak külön kifutót létesítenek.139 Itt az állatok helyigénye átlagosan 5-6 m2. Szerkezetileg ezek az ólak megegyeznek abban, hogy tetőzetük szelemengerendára fekszik rá, amelynek elhelyezése soha nem féloldalas, hanem vízszintes - szemben a ferde tengelyű disznóólakéval. Néprajzi példákban gyakran feltűnnek az ikerólak, amelyek a hely gazdaságos kihasználásán túl a differenciált tartás bizonyítékai (pl. Nyírmihálydi)140 (9. kép). A szarvasmarhák középkori nem- és kor szerinti megkülönböztetésének bizonyítéka, hogy a szótárak (Schlägeli, besztercei, Murmelius) külön kifejezéssel jelölik az ünőt (vacca, ine,

137 A középkori szarvasmarha az őstuloknál átlagosan 30%-kal, a mai szarvasmarhánál pedig átlagosan 19%-kal volt kisebb termetű (alacsonyabb marmagasságú). A római kori és a népvándorlás kori átlagokhoz képest megfigyelhető jelentős méretcsökkenés az istállózás, az elégtelen takarmányozás, a megnövekedett igénybevétel és a beltenyészetből adódó degenerációk együtteséből vezethető le. MATOLCSI J., 1968. 21-22.

138 CZAKÓ József, 1961.318.

139CZAKÓ József 1961.321.

140 SABJÁN Tibor, 1999. 166.

77