Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Határhasználat - Aszt Ágnes: Gödörólak a középkori magyar falvakban, különös tekintettel a Szentkirályon feltártakra
zen illeszthető az érvelési rendszerébe, hiszen Méri I. az objektumot a leletanyag és a stratigráfia összehangolt elemzésével a XII/XIII. század fordulójára, legkésőbb a XIII. század elejére datálta.)121 I. (Szent) László király III. törvénykönyvében a kóbor állatok befogadására építendő épület Kristó Gy. szerint nem istálló, hanem legfeljebb akol lehetett, ám erre bizonyítékul nem idéz semmilyen forráskritikai szempontot, hanem csak kiinduló elméletével (nomád gazdaság) látja igazoltnak.122 123 Én úgy gondolom, hogy az in domibus egy általánosító megjegyzés, ami általában jelent épületeket, így ólakat is, mint nyugati források parasztudvar leírásaiban olvashatjuk, pl.: domus porcariatia123 - a forrásunk jellegéből adódóan azonban nem számolhatunk a Capitulare de villis részletező leírásával. A Nagyobb Gellért legenda széles körű irodalmát nincs módunkban áttekinteni, annál is inkább, mert a legenda hangsúlya a szent életére és csodáira helyeződik és nem a környezet bemutatására, így a vonatkozó szakirodalom124 sem ezzel a kérdéssel foglalkozik. Szent Gellért 1044-46 között írt Deliberationes című alkotása (ami nem csupán teológiai műként jelentős, de misztikus-allegorikus Biblia-kommentárjai mellett számos aktuálpolitikai és személyes utalást is tartalmaz) szintén említi az istállókat, a magyarság jellemzésénél: A magyar jobban szereti a lovat, az istállót, a hadakozást, mint a termelőmunkát.12S Szerencsés tény, hogy a XVI. századból már vannak olyan források, amelyek adalékokat nyújtanak az istállók szerkezetéhez, ezek azonban mind felszíni építményre vonatkoznak. Bár egyes néprajzkutatók álláspontja szerint a belterjes tartás csak a XVIII. századtól indult meg, van rá korábbi forrásadatunk126, 1394-ben kelt sáros megyei oklevélben írják, hogy a disznókat a malomhoz telepítették, hogy ott hizlalják „malomporon” (vagyis őrlési hulladékon, korpán). 1493-ban Corvin János egy rendeletében szintén elkülöníti a makkoltatott és a házaknál, kertekben tartott disznókat, parancsot adva, hogy ezek után 4 pénznél nagyobb összeget ne szedjenek be.127 121 MÉRI I., 1964. 34-35. 122 KRISTÓ Gyula, 1998. 159. Ezzel a véleménnyel szemben idézhetjük Barabás J. megállapítását, amely forráskritikai szempontból is lényeges: ,J~ta némely útleírónak mindenben hinni lehetne, akkor azt kellene gondolni, hogy nemcsak a középkorban, de még a 18. században is ritkaság volt Magyarországon a jó istálló, ami nyilván tájékozatlanságból fakadt. ” BARABÁS Jenő, 1987. 125. 123 Lex Baiuvariorum, Lex Alamanorum. Idézi: BALASSA M. Iván, 1997. 188. 124 HORVÁTH J„ 1958.; MEZEY L., 1980. 590-598.; Középkori kútfőink vitás kérdései, 1974. stb. 125 ÉBNER Ernő, 1961., KARÁCSONYI J., 1887. 126 PALÁDI KOVÁCS Attila, 1993. 108.; HOFFMANN Tamás ugyan elfogadja, hogy vannak az istállónak XIV. századi említései, de a belterjességet nem teszi ennél lényegesen korábbra, annak ellenére, hogy oklevelek már az Árpád-kortól kezdve emlegetik az ólat és az istállót, s ezeknek régészeti emlékei is vannak éppen úgy, mint a Hoffmann T. által ugyanitt említett gabonatároló vermeknek. A régészeti adatokat Holl I. és Szabó I. (!) müvei alapján foglalja össze, és megállapítja, hogy a régészeti ásatások csekély hatásfoknak és gyérek. Hoffmann T., 1972. 127 CSISZÁR Árpád, 1971. 482-483. 73
