Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Határhasználat - Aszt Ágnes: Gödörólak a középkori magyar falvakban, különös tekintettel a Szentkirályon feltártakra
hogy a magyarok házai általában tűntek számára olyannak, mint egy istálló, vagyis mindkét épülettípus süllyesztett padlójú, leggyakrabban ágasfás-szelemenes tetőmegoldású volt (putrik, vagyis földólak)"3, bár itt a forrás az ország egyik leggazdagabb urának környezetét írja le, ezért ez sem túl valószínű feltevés. Elképzelhető egy nyelvtani hiba, figyelmetlenség is, hogy a házakban (in domibus) kifejezés helyett a házaknál1,4 (ad domus) kifejezést kívánta használni, ennek az elméletnek a legenda többi részének kiváló latinsága mond ellent. Mellette álló érv lehet viszont Bölcs Leó Taktika című művének egy passzusa, amelyre Váczy P. utal"5 a nagyobb Gellért legenda értelmezése kapcsán: ,Jdincs körülhatárolt táborhelyök, miként a rómaiaknak, hanem a csata napjáig nemzetségek és ágak szerént elszéledten, télennyáron szakadatlanul legeltetve lovaikat, csatázások idején ellenben a nekik szükséges lovakat maguknál tartva és a turk sátrak közelében békára verve, a csatarendbe állás idejéig őrzik, az éj folyamán fogva hozzá parataxisukhoz. ”"6 Kompromisszumos véleményt fogalmazott meg ezzel kapcsolatban Kristó Gy., aki feltételesen, a latin kifejezést sem elhagyva istállónak fordítja113 * 115 116 117 az in domibus kifejezést. Úgy véli, mind Györffy Gy., mind Váczy P. véleménye helytálló, annak hangsúlyozása mellett, hogy a kezes- és ridegtartás között az utóbbinak lényegesen meghatározóbb szerep jutott a XI. században.118 Közelmúltban megjelent munkájában azonban már határozottan elveti, hogy a XI. században istállózó állattartás (akár csak kiegészítő jelleggel is) lehetett volna, szerinte a XI. században a magyarországi gazdálkodás nomád jellegű volt.119 A régészeti feltárások istállóinak keltezését, így a kardoskúti istállóét is bizonytalannak tartja.120 (Ez a régészeti anyagra történő hivatkozás nehe181.) 113 GYÖRFFY István, (1937.) 1943., 53.; GYÖRFFY György, 1983. 415.; PALÁDI KOVÁCS Attila, 1993. 135. 114 így fordítja a mondatot VÁCZY Péter, 1958. 312. (1994. 149.): „Töméntelen sok lova volt vad, szilaj állapotban, nem is szólva azokról, amelyeket a pásztorok a házaknál őriztek. ” Váczy P. hangsúlyozza, hogy nem istállókról van szó, hanem arról, hogy szilaj ménesek mellet házaknál szoktatott lovakat is tartott Ajtony. Ez a fordítás is nehézkes, ha a pásztor szavunkat értelmezzük. Ilyen értelemben adja vissza az idézetet Paládi-Kovács A. fordítása is, ami szinte teljesen azonos Váczy P. fordításával, leszámítva az előbb említett pásztor kifejezést: „Töménytelen sok lova volt vad, szilaj állapotban, nem is szólva azokról, amelyeket a pásztorok (lovászok) a házaknál őriztek. ” PALÁDI-KOVÁCS Attila, 1993. 121-122. Ugyanez az álláspont fogalmazódik meg Kristó Gy. körülíró, magyarázó fordításában: „Szilaj lovainak se szeri, se száma nem volt, azokról nem is beszélve itt, amelyekre a lovászok gondozásában a házak táján vigyáztak. ” KRISTÓ Gyula, 1999. 48. Éppen a kulcsszó maradt ki László Gy. szabad fordításából, ám értelmezése, illetve, hogy tanulmányában a korai istállózó tartás tárgyalásánál idézi a legendát, hasonló véleményt sugall. Számtalan vadon legelő lova volt, azokon kívül, melyek csikósaira voltak bízva. ” LÁSZLÓ Gyula, 1996. 17. 115 VÁCZY Péter, 1958.312.(1994. 149.) 116 BÖLCS Leó: A hadi taktikáról XVIII.52. MHK 35-36. (Az analógia azért is kézenfekvő, mert a 886-912 között uralkodó bizánci császár türkök alatt a honfoglaló magyarokat értette.) 117 KRISTÓ Gyula, 1996. 26. Újabb fordítása: Kristó Gy., 1999. 48. 118 KRISTÓ Gyula, 1996. 40. 119 KRISTÓ Gyula, 1998. 159. 120 KRISTÓ Gyula, 1998. 71. 72
