Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
A földművelé folklórja - Ujváry Zoltán: Az agrárkultusz elemei az alföldi néphagyományban
Az új termésből sütött kenyér jelentőségét, ünnepélyes körülmények között való elfogyasztását a magyar nyelvterületen számos feljegyzés tanúsítja. Némely vidéken a legutóbbi időkig megfigyelhető volt az új búzából készített kenyér szertartásos megevése. Domoszlón, Szeged mellett az új lisztből első alkalommal három kenyeret sütöttek. Egyet lényegesen nagyobbra készítettek. Elsőként azt szegték meg. A megszegésnél a család minden tagja jelent volt és evett a kenyérből. Nádudvaron (Hajdú-Bihar m.) az új termés első kenyeréből a gazdaasszony kendővel letakarva vitt a szomszédba egy-egy darabot, hogy bemutassa, milyen kenyér készült az új búzából, a kenyeret a szomszédok megkóstolták és az első sütéskor, az új kenyérből viszonozták a kenyérkóstolót. Dévaványán (Békés m.) megkínálták az új kenyérből azt, aki a kenyér sütésekor a házhoz ment. Az új kenyér kultikus szerepét mutatja az, hogy az első falatot a szokásostól eltérően helyezték a szájukba. A kenyeret jobb kezükbe fogták. Kezüket a fej mögött áthajlították és a kenyeret ilyen módon bal felől helyezték a szájukba, a hiedelem szerint, aki így fogyasztja el az új kenyér első harapását, a következő év új termését is megéri. (Hódmezővásárhely, Nádudvar, Hajdúdorog, Panyola, Tomyospálca, Dévaványa, Bódvarákó.)783 Az új búzából készített kenyeret és más tésztafélét a gazda és családja gyakran az aratómunkásokkal közösen fogyasztotta el. Dévaványán (Békés m.) az aratómunkások külön is készítettek maguknak egy nagy kenyeret. Ezt a kenyeret az aratócsoport tagjai közül minden évben más asszony sütötte az első lisztből. Szombaton sütötték meg, vasárnap összejöttek azok, akik együtt arattak és aki a kenyeret sütötte, szelt mindenkinek egy szeletet. Bihar megyében az új lisztből való első sütéskor készítettek ún. molnárpogácsát is. Ez a lapos, tenyér közt formált pogácsa, amelynek a tetejét kés élével keresztben néhányszor megütögették. A pogácsát a molnárnak vitték el a háztól.784 Az aratás befejezésekor minden gazda megvendégelte az aratóit. Ez alkalommal nyújtották át a részükre sütött lepényeket, kalácsokat. Ezek a lepény- és kalácsfélék hagyományos ételek voltak aratás végén, az aratás utolsó napján, amelyeknek az elkészítését szegényebb házaknál sem mulasztották el. Szegeden és környékén az aratás utolsó napjára sütött tésztát végzéskalácsnak, végzőlepénynek, aratólepénynek nevezik. A lepény kelesztett tészta, amelyre sóval, borssal, kaporral, tojással és tejfellel elkevert túrót borítottak.785 A palócoknál - és a Nagy Magyar Alföldön a szegényeknél - a végzőlepényt nem túróval, hanem főtt krumplival ízesítették. A vékonyra elnyújtott kelesztett tésztára aludttejjel vagy íróval összekevert, megtört főtt krumplit kentek és a kemencében sütötték meg. Az aratás befejezésekor a gazdaazszony azzal kínálta meg az aratókat és mindazokat, akik az aratásban segítettek. Erre az alkalomra a palócok sütöttek még végzőkalácsot is. Ez több ágba fonott kerek alakú kalács volt.786 Nándudvaron (Hajdú-Bihar m.) a gazdaasszony az aratás utolsó napjára kásás, túrós és lekváros rétest sütött a kemencében. Takaró rétesnek nevez783 KISS L., 1922. 90.; ILLYÉS E., 1930. 119.; SZENDREY Zs., 1932. 17.; Saját gy. 784 SZŰCS S., 1938.221. 785 BÁLINT S., 1962. 63-77. 786 ISTVÁNFFY Gy., 1898.314-315. 399
