Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)

Földművelő gazdálkodás - H. Bathó Edit: A szőlőtermesztés múltja a Jászságban

2. térkép: Mihálytelki szőlők - A harmadik katonai felmérés (1872-1884) alkalmával készített térképszelvény. Hadtörténeti Térképtár, Budapest, 5064/1. A XVIII. század folyamán a jászok egyre jobban hajlanak a belterjes termelésre, ezt bizonyítja a szőlőművelés erőteljes térhódítása is. Főként a Jászság északi, ho­mokosabb részein fekvő településeken foglalkoznak nagyobb kedvvel a tőkék ülte­tésével. Az 1728-as felmérés adatai igen jól mutatják a szőlőtermelés növekedését. Berény Apáti Dósa Felsőszentgyörgy Fényszaru Jákóhalma Mihálytelek Összesen: 1.643 kapa szőlő 309,5 kapa szőlő 62.5 kapa szőlő 114 kapa szőlő 213 kapa 71.5 kapa szőlő 18 kapa szőlő 2.431.5 kapa szőlő70’ 1731-ben Bél Mátyás végigjárja a Jászságot, s úti jegyzeteiben részletesen beszá­mol a látottakról. Arról ír többek közt, hogy Fényszaru szőlői egy kissé kiemelkedő, de kellemes helyen, a Hatvan felé menő úton fekszenek. Mihálytelek szőlői ugya­nakkor a Zagyván túl vannak, ahol a „ helyet sűrű ligetként égerfa borítja a patak mentén. ” Leírja, hogy Jászapáti lakosai megélhetésüket nem csupán a szántóföld­ből, hanem a szőlőművelésből is nyerik. A jászok fővárosát, Jászberényt is „szép szőlő veszi körül nyugatról dél felé hajló vonalban, a várostól mintegy négyszáz lé- 709 709 KISS József, 1979. 145. 367

Next

/
Thumbnails
Contents