Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Földművelő gazdálkodás - Selmeczi Kovács Attila: Olajnövényművelés az Alföldön
A napraforgó Amíg a repce az Alföld mezőgazdaságának hagyományos keretei között gyorsan és lendületesen hódított teret még a kisgazdaságokban is, a napraforgó, ez a tipikusan kisüzemi növény, annál nehezebben honosodott meg. A napraforgó müvelésmódja merőben eltér a gabonatermesztéstől, jellegzetes kapáskultúrát képvisel. Kezdeti termesztéstechnikája teljesen egybeesett a kukoricáéval. A jelentős kézi munkaerőt igénylő művelése még a jobban felszerelt nagybirtokok számára is nehezen megoldható volt. Termése iránti kereslet a XIX. század második feléig szinte elenyészőnek mondható. így nagyobb terjedelmű napraforgóművelés az Alföldön - az elszórt kísérletezéseket nem számítva - a XIX. század első felében alig fordult elő. A napraforgó a repcével szemben tehát teljesen kisüzemi növénykultúraként jelentkezett és terjedt el. Művelése a XIX. század végétől kezdett kibővülni, mégpedig sajátos formában: kukorica, burgonya, dohány stb. földeken mint szegély- vagy köztesnövény. A napraforgó termesztésének okai is eltérnek a repcétől: ugyanis a XIX. században a repcét a parasztgazda is kizárólag eladásra termelte, viszont a napraforgót csak házi szükségletre. A napraforgó a parasztgazdaságokban számtalan szerepet töltött be: a ház körül dísznövény, a határban mezsgyejelölő, a táblák között elválasztó, szélvédő. Termése, magja gyerekek csemegéje, baromfieledel; magjából ütött olaját világításra, étkezésre, szerszámgondozásra, gyógyításra használták. Szára kitűnő tüzelő, kerítéselem, építőanyag. Felhasználásának még számtalan egyedi és leleményes formáját lehetne felsorolni. Mindez arról győz meg bennünket, hogy a napraforgó a kisgazda számára jól kihasználható növény, amely a kezdeti idegenkedés és a földesúri tilalmak megszűnése után, különösen a XIX. század második felétől a kisparaszti porta és gazdaság megszokott és nélkülözhetetlen tartozékává lett. Művelésének korai legjelentősebb hazája Bihar vármegye, amelynek lakossága túlnyomóan görögkeleti lévén, a napraforgóművelést már a XIX. század elejétől egyre nagyobb kiterjedésben űzte.648 Ennek jelentőségére utal aKisszántón e korban felállított olajmalom, „hol különösen napraforgó virágmagból igen ízes olaj gyártatik.”649 A napraforgóolaj, mint jóminőségű étolaj iránti kereslet növekedése néhány bihari nagybirtokra is hatást gyakorolt, amint arról pl. 1841-ben Farkasfalvi Farkas Ferenc hírt adott: „Én ennek termesztését nagyban láttam Bihar vármegyében Lányi főispány ő nagysága jószágában. Azt tehetem hozzá, hogy ezt legtanácsosabb burgonya közé vetni, úgyhogy minden két sor után tegye a naprány a harmadikat.”650 A napraforgó-termesztés mértéke a jellegzetes szegélyművelés formájában a század végéig tovább emelkedhetett anélkül, hogy a statisztikák figyelembe vették volna. Az 1864. évi országos terményfelmérésben egyáltalán nem szerepel. Termeszté648 A megyében 120 községet jelöl meg KELETI Károly: Magyarország népességének élelmezési statisticája phisiologiai alapon. Bp. 1887. 55. 649 HORVÁTH i. m. 314., FÉNYES i. m. IV. 104. 650 FARKASFALVI FARKAS Ferenc: Sáfárkodó magyar gazda I. Pest. 1841. 150. 355
