Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)

Földművelő gazdálkodás - Selmeczi Kovács Attila: Olajnövényművelés az Alföldön

tésforgóban kapott helyet a repce, az extenzív üzemviteli! nagygazdaságokban és a jobbágy földeken általában az ugart uralta. Az alföldi tanyák kötetlenebb gazdálkodási formája, az egy tagban álló földek több lehetőséget biztosítottak a repce elterjedésének a parasztság körében.641 A jobbágyfelszabadítás adott nagy lökést a repceművelésnek, különösen a nagyobb felvevőhelyek közelében. Az árutermelés, a szabadabb piacratermelés kibontakozása a repcetermesztésnek a XIX. század közepén néhány évtizedig tartó jelentékeny megnövekedésén is lemérhető. A repce művelésének fellendülését a parasztgazdaságokban - főként a XIX. század első felében - a gabonához viszonyított magasabb árak,642 a jelentékeny kereslet sokban elősegítette. Ehhez járult a nagybirtokok példája, az ugarban művelés dézsmamentessége stb. A vándorkereskedők vagy a rendszeres helybeli felvásárlás (különösen az olaj malmok részéről) lehetővé tette, hogy a parasztgazda már a gabonaaratás előtt készpénzhez jusson a repce jóvoltából.643 Ilyen módon a repcének a gabonatermesztő és önellátó gazdaságokban fontos, tőkeképező, készpénzbiztosító szerep jutott, amire a gabonát ritkán használhatták.

A repce, annak ellenére, hogy művelésmódja alapvetően megegyezett a gabonáéval, sokkal több gondozást kívánt meg. Leginkább a megfelelő talaj előkészítés (többszöri szántás, és főként trágyázás) hiányát sínylette meg a jobbágy- és parasztföldeken. Megfelelő művelését szinte egyedül csak az intenzív gazdálkodást folytató nagyüzemek biztosíthatták. Ditz Henrik a XIX. század végén hanyatló repcetermesztésért elsősorban a korszerűtlen művelést okolta, aminek olyan következményei voltak, hogy pl. 1852-ben az Alföldön sok határban 2-4 pozsonyi mérő repcét arattak holdanként644 (10-15 helyett.) A repcetermesztés legjelentősebb körzetében: Csongrád megyében is csak a ,jobb gazdák” trágyázták meg az ugart a repce alá.645 A Tiszavidék uradalmaiban jobbára trágyázatlan ugarban termesztették a repcét.646 Debrecen vidékén is általános szokás volt ez, ahol a legtöbb gazda a kalászos utáni kanugarba (trágyázatlan ugarba) vetette.647 A nem megfelelő és kevés hozzáértéssel történő repceművelés viszont kevés haszonnal, nem egyszer ráfizetéssel járt, amihez a század végén a repce iránti kereslet erős csökkenése is hozzájárult. Mindez a kistermelők legnagyobb részét más növénykultúra, a XIX. század második felében terjedő napraforgó felé terelte.

641 Vö. BALOGH István: Az alföldi tanyás gazdálkodás az 1830-40-es években. Agrártörténeti Szemle 1962. 620.

642 Pl. 1845-ben a gabona ára 2 forint, a repce ára 4 forint 23 krajcár, a repceolaj 18 forint. Magyar Gazda 1845. 1209-11. Még 1891-ben is megvan a repce javára a különbség, egy hl búza ára 9,60 Ft, a repcéé 15,60 Ft. Gazdasági Lapok 1891. 841.

643 Magyar Gazda 1845. 185.

644 DITZ Henrik: A magyar mezőgazdaság. Bp. 1874. 371-372.

645 GALGÓCZI Károly: Magyarország-, a Szerbvajdaság és temesi bánság mezőgazdasági statistikája. Pesten, 1855. 261.

646 Pl. Tiszaabádról Gazdasági Lapok 1854. 386. Általánosságban - DITZ i. m. 372.

647 SZŰCS Mihály: Debreczen szabad királyi város mezőgazdaságának jelenlegi állapota. Debreczen, 1882. 62.

354