Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Földművelő gazdálkodás - Halász Péter: Vetemény, veteményezés
görögdinnye szó helyett pedig a (valószínűleg szláv) hárbuc kifejezés ismeretes a moldvai magyarok körében. A csángók zöldségtermesztésére rányomja a bélyegét az a körülmény, hogy dél felé földrajzilag nyitott tájegységről van szó. így könnyen „felutazott” délebbről északabbra a palánta, a dughagyma, újabban pedig, a szállítás gyorsulásával, a primőr. Ez a körülmény olyan termesztéstechnológiai megoldásokat is lehetővé tesz, amikre másképpen, az adott földrajzi viszonyok között nem volna lehetőség. Valószínűleg az intenzív zöldségkultúra fellendülésének, a kerti vetemény szántóföldre kerülésének kései elterjedésével hozható összefüggésbe, hogy a helynevek között csak ritkán találunk veteményekre, veteményezésre utalókat, s azokat is román eredetű, esetleg az itt is tevékenykedő bolgárkertészek, lipovánok emlékét őrző szóval említik: gradináre, gradinéria (Diószén, Pusztina, Szabófalva), bolgárisok (Frumósza). Mindazonátal úgy gondolom, hogy az arra alkalmas vidékeken már a XIX. század elején, esetleg a XVIII. század végén kialakultak a piacra termelő veteményes körzetek, elsősorban Románvásár és Bákó körzetében.603 Ismeretes, hogy a Kárpát-medencén belüli magyarság zöldségkultúrájának fejlődésében jelentős szerepük volt a kolostoroknak. Ebben a segítségben a moldvai katolikusok természetesen nem részesülhettek, veteményezésükre sokkal nagyobb hatást gyakorolt az a körülmény, hogy a XIX. század második feléig a bolgárokkal együtt a Török Birodalom alattvalói közé tartoztak. A jó árucsere lehetőségeket nyújtó földrajzi adottságok miatt nem alakultak ki Moldva középső, magyarok által is lakott vidékein dinnyével, paradicsommal foglalkozó árutermelő körzetek, hiszen ebből bőségesen és korábban, sőt olcsóbban ellátták a Bákó, Román, de még Jászvásár piacait is a délibb területekről. Ugyanezért nem terjedt el az utóbbi időkben széles körben a csángó falvakban a piacra történő fólia alatti termelés. A dinnyét, az uborkát, a paradicsomot, a törökparadicsomot (padlizsán) a csángók gyakorlatilag csupán maguknak termesztik, csak elvétve kerül belőle piacra. Ellenben a viszonylag hűvösebb éghajlat alatt is jól tenyésző zöldségekből, elsősorban a káposztából, hagymából, fokhagymából, sárga- és fehérrépából bőségesen termelnek fölösleget, s igen sokat visznek a piacokra. 2. Általános termesztéstechnológiai sajátosságok 2.1. A talaj. Moldvában általában nem sok gondot fordítanak a talaj tápanyagutánpótlására, vagyis a ganyézásra. A szántóföldek közül inkább csak azokat trágyázzák, amelyek közel esnek a faluhoz, s könnyen megközelíthetők, de még azokat sem rendszeresen. A falvakban ma is mindennapos látvány a gödrös helyekre, patakok partjára kihordott, bitangjába hagyott istállótrágya, s ez a jelenség nem a nagyüzemek öröksége, hanem a kisparaszti üzemek mindennapos gyakorlatának része. Jellemző a trágyát nem különösebben becsülő szemléletre, hogy egy-egy „különc” ember jellemzésére föl szokták emlegetni: még a háza elől is bevitte az utcából az elhullatott ganyét! A kertészeti vetemények alá azonban többnyire gondosabban ganyéztak, alaposabban készítették elő a talajt, mint általában a szántóföldeken. A falvak közeli ha603 JERNEY János, 1851. 30.; ICHIM, D. 1987. 39. 324
