Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Földművelő gazdálkodás - Csoma Zsigmond: Bolgárkertészet az Alföldön
indultak útra.569 Küzdelmes életüknek és munkásságuknak emeltek emléket Ljaszkovecban 1976-ban, amikor megnyitották a kertészeti múzeumot, amely a bolgár öntözéses kertészet történetét és európai, majd az újvilági elterjedését mutatja be. A friss zöldségtermesztésére képtelen magyar városok élelmiszer ellátása egyre nagyobb feladatot jelentett. A 19. század közepén a Gazdasági Lapok - c. újság a városok körüli zöldségtermesztést még gyenge, kis forgalmú és kereseti lehetőségként jellemezte. A cikk írója már szót emelt a trágya ésszerűbb felhasználásáért és a korai zöldségtermesztésben, a városellátó zöldségtelepek példájára felhívta a figyelmet, amikor Párizs és Berlin kertészeinek jó példáját említette. A korabeli viszonyoknak megfelelően a városok körüli kertészetekben főleg „száraz” zöldségféléket termesztettek és szinte semmi friss levélzöldséget nem. Ezek szállítását ugyanis körülményesnek vélték.570így nem csoda, hogy hiányos volt a városi ellátás, és pl. Temesvár élelmezési, zöldségellátási hiányosságai miatt a Delejtű c. ismert és kedvelt dél-magyarországi lapban, 1859-ben arról panaszkodott egy cikkíró, hogy: ,yt legközelebbi vidéki paraszt is kelletlennek tartja a nehéz kertészeti munkát végezni, van elég szántott földje, hogy azok terméseiből megéljen.” Temesvár ekkor már 30000 lakost számláló, központi szerepű város volt, mégis makói kertészek látták el zöldséggel, ugyanúgy, mint Oravica városát is. A fuvarozás költsége azonban a nagy zöldségárakban is megmutatkozott.571 A Delejtű c. lap tulajdonosa ekkor Pesty Frigyes, a híres történész és helytörténész, aki a lap hasábjain küzdött tovább az 1848-1849-es eszmékért 1860. szeptember 20-ig, amikor ismételten letartóztatták a bécsi udvar éber spiclijei. A Pesty irányította lap az ország- és gazdasági leírásaival a polgárosodásért küzdött, ami felkeltette a figyelmét és nemtetszését a bécsi hatalomnak.572 A nagyobb városok mellett és környékükön a 18. századi nagy betelepítések révén megjelenő német kertészek is elsősorban gyümölcs- és virágtermeléssel foglalkoztak, bár egy részük céhbe tömörülve (pl. a pesti, pozsonyi kertészcéhek) már hideg vizes öntözéses szabadföldi zöldségtermesztést is folytatott, intenzív módszerrel, köztes termesztéssel. A korabeli szakirodalom „iparkertészeknek” is nevezte őket, mint a céhekbe tömörült iparosokat. 1858-ban a Kerti Gazdaság c. kertészeti szaklap a következő figyelemfelkeltő címmel ismertette a német kertészek munkáját: „Miként vesznek az iparkertészek egy évben négy termést a konyhakertbőll” Új módszernek írták le a gazdag táperejű földbe való ültetést, a sok öntözést, a nagy tőpalánta egyedsűrűséget. Az ismertetés szerint a 4 öl széles ágyak között keskeny, sekély csatornák egymástól 3 öl távolságra kis gödrös medencévé szélesedtek, amelyekből lapáttal hányták a vizet, és 8 naponként kapálták a zöldségpalántákat. A vízvezető csatornákat az iparkertészek kapával húzták ki, és lábbal ügyesen áttaposták. A kúttól lejtő öntözendő területen kialakított 4 öl széles zöldségeságyak 30 öl 569 BACSVAROV, St. 1970, 1981a, 1981b. 570 Gazdasági Lapok, 1855. 224- 225. 571 Delejtű, 1859.318-319. 572 CSOMA Zsigmond 1998/2. 59-60. 306
