Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Földművelő gazdálkodás - Csoma Zsigmond: Bolgárkertészet az Alföldön
hosszúak voltak. A kútból merített víz a lyukas fenekű, szelepes vödörből, hordóból a vezércsatomába folyt, majd pedig abba az öntözőcsatomába, amelyikbe az iparkertész irányította. Ez a számunkra rendkívül fontos cikk - amely egyértelműen bizonyítja, hogy már a bolgár kertészek előtt is ismerték Magyarországon az öntözéses zöldségtermesztést - alátámasztja a néprajz ez irányú megfigyeléseit573. A Kerti Gazdaság c. szaklap, bár a múlt század közepén a zöldségnövények emberi fogyasztását propagálta, megállapította, hogy a korabeli étrendben az ételelkészítés módjának hiányosságai miatt még nem terjedhetett el a főtt zöldség széleskörűen, „... mert ízletest nemigen tudunk termelni, és az, ha kimondani szabad, hogy azoknak ízletes elkészítésénél a konyhán nem nagyon törik magukat asszonyaink.” 574 A bolgár kertészek - gazdasági és szociális okokra visszavezethető - első kirajzása a 18. századra tehető, amikor Románián, Dobrudzsán keresztül Oroszországba, majd a 19. század utolsó harmadában Szerbián át Európa nyugati államaiban is megjelentek. A bolgárkertészek racionális szemlélete abban is megmutatkozott, hogy a palántanevelő ágyakban is köztestermesztést folytattak, így pl. a paprikapalántával uborkát is neveltek, ami a paprika szabadföldi kipalántázása után helyben maradt az ágyásban. Az áttűzdelt és kipalántázott zöldségnövényeket kis földlabdával ültették ki, a paradicsomot és a paprikát pedig virágos palánta korában, amit szabadvizes ültetésnek neveztek, ugyanis ekkor már a szabadban is öntözhették a növényeket. A kabakosokat, a dinnyét, az uborkát gyepkockákba vetették, ami a mai tápkocka ősének tekinthető. A kocka formában kiásott gyepdarabot megfordították, és a laza, tápanyagban dús, gyökerekkel átszőtt részbe vetették el a magot. A dinnye koraibb termesztését a dinnyenövénykék farámából készült kerete tette lehetővé, amelynek a délre eső oldala nyitva állt. Ezzel kedvező ökológiai feltételt alakított ki a kis dinnyepalánta körül, mert a beeső nap sugarai felmelegítették a falak közé zárt palánta környezetét. A köztes termesztés intenzív módszerét a magyarországi iparkertészek is alkalmazták. A szakirodalom tanúsága szerint a salátát, a karalábét, a fejes káposztát, a zellert, a karfiolt vegyesen ültették, és folyamatosan szedve helyt adtak a fejlődő növényeknek. Kertjeiket már ősszel beültették áttelelő salátával, majd tavasszal karalábéval, káposztával és zellerrel. A zöldségpalántákat egy láb széles deszkán állva négyzetes kötésben ültették úgy, hogy a deszkán bejelölték a tőtávolságot. ,JEz tehát a konyha növények czélszerü ültetési beosztása, amelyről mondani szokás, hogy egy éven át az iparkertészek négy termést vesznek a földből, ti. salátából, karalábéból, káposztából és zellerbőr Ez a módszer azonban csak a német kertészeknél terjedt el, maximálisan kihasználva a termőtalajt.575 A bolgárkertészek azokat az eltartható terményeiket, amelyeken nem tudtak túladni, elvermelték, a kelkáposztát a tövével felfelé és a fejével lefelé leszántották, egy barázdányi földdel takarva. Ez az eljárás főleg Dél-Magyarországon terjedt el, ahol kevésbé kellett tartani az erős fagyoktól. Az elprizmázott, vermelt zöldséget a bolgárkertészek kertészek megbízottja késő ősszel, télen fokozatosan eladta, értéke573 BOROSS M. 1966. 19. 574 Kerti Gazdaság, 1858. 11., 120-122. 575 Kerti Gazdaság, 1858. 120-122. 307
