Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Földművelő gazdálkodás - Sági Norberta: Földművelés Újszilváson a XX. század második felében
Közbirtokosságról a vizsgált területen nincs adat. Tápiógyörgyén kis számú (12) közös birtokost jegyeztek a 1899-ben. A középbirtok hasonló súlyáról Újszilvás mai területének más részein nem tudunk. A falu egykori módosabb rétege területileg ezen a ma Jegesnek nevezett falurészen lakott. Szőlővel a századforduló táján kezdtek a falu területén foglalkozni. Akkor a Györgyey család egy éves tapasztalatgyűjtésre küldte el egy egyébként dohánytermelő munkását Verpellétre, hogy az ott kitanulja a szőlőművelést. Amikor a fiatalember visszajött, segítségével létrehozott a család egy 50 holdas minta szőlőkertet. A mintagazdaság létrejötte után bankároknak mutogatták azt befektetés céljából, akik a szőlőtelep kibővítéséhez hajlandók is voltak hitelt nyújtani. Rögtön megindult a munka, az 1000 hold szőlő telepítése. Erre a munkára a környező falvakból, a Jászságból, az északi hegyvidékekről, valamint Zala és Vas megyéből érkeztek idénymunkások. Az uradalomnak 4-500 állandó foglalkoztatottja és a szüret idején még egyszer ennyi idénymunkása volt, akik évente általában 2-3 hónapot töltöttek itt munkában. A szőlő- és gyümölcstermesztés a lakosság életében egészen a II. világháborúig nagyjelentőségű volt. Munkát találtak a környékbeli emberek, s az uradalom példája nyomán a környék nagygazdái is elkezdtek gyümölcskertészettel foglalkozni, illetve továbbfejlesztették azt. A saját kertekben megtermelt szőlő és gyümölcs értékesítéséből származó haszon a kis- és középparasztoknak vagyoni felemelkedést tett lehetővé. A Györgyey uradalom pincéjét az akkori viszonyokhoz képest nagyon korszerűen építették meg. Több emelet magasságban és mélységben, hosszú folyosókon a föld alatt készítették a bort, amiről azt is állították már, hogy több hasznot hoz, mint maga a szőlő, vagyis hogy hamisítással is foglalkoznak. A szőlőtermesztés jelentőségét növelte 1945-ben az, hogy a földosztáskor a szántók mellett homoki szőlőterületeket is juttattak a kisparasztoknak. így ekkor azok is szőlőhöz jutottak, akiknek addig nem volt, akik nem tudtak venni, s a gyümölcstermesztés igazi sikerágazattá vált, mely kiszélesítette a szegényparasztság piacozási lehetőségeit. Ekkor alakultak ki a helyieknek azok a zagyvarékasi, újszászi parasztokkal felvett kapcsolatai, melyek hosszú ideig a kistáji árucsere kereteit szolgáltatták: gyümölcs, szőlő és a gabona cserélt így éveken keresztül ugyanazok között a gazdák között gazdát. A hagyományokat folytatva a szövetkezeti csoportok is foglalkoztak gyümölcstermesztéssel, a jegyzőkönyvek szerint az 1950-es években a termelőszövetkezeti csoport folyamatosan és többször értékesített cseresznyét, meggyet és almát a Pest Megyei Zöldség-Gyümölcs Felvásárló- és Értékesítő Vállalatnál.555 Ezek az adatok azonban leginkább a tagok háza körül, szőlőjében megtermett gyümölcsösök leadásáról szólnak. * 294 555 Rákóczi Tszcs, éves zárszámadási jkvek, 1952-1959. 294
