Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Földművelő gazdálkodás - Szabó István: Besenyszög gazdálkodása a XX. században egy paraszti önéletírás alapján
anyósom adott egy fél kenyeret, a feleségemnek volt egy heti napszámja, ami kitett 10 forint 80 fillért, amiért tapasztottak az édesanyjával. Ezen vásárolt egy-két napra való élelmet. Az egy-két napi élelem igen gyorsan elfogyott. Napszámba járt a földre a Kohner uradalomba, akiknek a birtoka Zagyvarékas és Újszász alatt terült el. Ez egy jó kimenetelű gazdaság volt. Igen jó heréje volt, a kasza előtt két méterre is mozgott. Átlósan vágtuk. Kevés rágyújtás volt, mert kellett a pénz... reggel négy óra előtt én is felvettem a kis ruhatarisznyát, aminek tartalma egy pille kenyér és két kilogramm főtt burgonya, hajába. Három napra. Szerda este, amikor haza jöttünk hat kilométer gyaloglás után, jól esett a tésztaleves. A hét második fele már jobban ment. Mert a tarisznyába került már huszonöt deka szalonna is. Akkor minden szombaton fizették a hetet, így tehát jobban hozzájutottunk egy kis pénzhez. Ekkor már egy hétre tudta a feleségem megvenni a kosztot. A vasárnapi vásárlás között vo\t negyed kilogramm hús és kettő darab evőcserép tányér. így mentek az első hónapok. És jött az aratás. Abban az időben az volt a szokás, hogy aratást vállaltak már január vagy februárban. Mivel én még akkor nem voltam nős és azelőtt odahaza arattunk, így nem készülhettem fel az aratásra sem koszttal, sem munkaerővel. így a feleségem lett a marokszedőm. Neki elég nehezére esett, mert már akkor boldog állapotban volt. Az édesanyja egy párszor kisegítette, kijött helyette markot szedni, mivel a faluhoz nem messze volt az aratnivaló. De más út nem volt a könnyítésre, mert kilencen arattunk akkor. Az ilyen együttlétet úgy nevezték, hogy nagy bandában aratnak. Ezen az aratáson hat mázsa tiszta búzát és egy kevés tavaszi gabonát kerestünk. Ezért már többre futotta a költség. Ezt követően az útépítőknél dolgozott, Székeskáptalantól Szolnok felé haladva a henger előtt kavicsoltunk, míg be nem fagyott. A következő év tavaszán vályogot vetett, majd kapálást vállalt aratásig. Én magam arattam egy parasztnál. Elég jól kerestem, tíz nap alatt tizenhárom mázsa búzát, és ötven kiló búzát a hordásért. Itt már marokverőm volt, a feleségem csak besegített. Aratás után beajánlották a csendőrőrsre lóápolónak. Ott szolgált 1924-től 1927- ig. Itt igen szigorú helyem volt, mert éjjel-nappal ott kellett lennem az istállóban. Délben jártam haza, egy óra volt a szabadidő. Itt jól kerestem, egy pótcsendőr fizetését kaptam, balesetet és gyermekágyi segélyt, tizenhat pakli — 25 dekás pakli - dohány minden hónapra. 1927 tavaszán jöttem el. Akkor ért el odáig, hogy házépítéshez foghatott. 1927-ben fel is lett építve. Mivel a költség elfogyott, ajtó, ablak hiányában nem tudtunk beköltözni csak 1928- ban. Ekkor jól lerongyolódtunk: egy kecske volt a háznál és egy hasas süldő. Ebből indult az élet tovább. Ekkor már megszületett a harmadik gyermek. Még mindig nem nagyon lehetett nyújtózkodni, mert rövid volt a takaró. Aratás után a káptalanban summás volt egy ideig, majd egy 60 kataszteri holdas gazdaságban dolgozott havi másfél mázsa búzáért és bentkosztért. Télen havat hányt, majd olvadás után csatornát pucolt kapálásig. A kapálást és aratást nem szalajtottuk, mert a csépléssel együtt évi kenyeret jelentett. Cséplés után egy kétgyere-284
