Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)

Határhasználat - Wicker Erika: Mezőgazdaság és településrendszer a szermata körban

módon, hogy nyitott végük valamivel magasabban feküdt a másik vég kissé deformált félkörénél.

Ez az elhelyezés sugallhatja esetleg, hogy valamiféle vízgyűjtő-funkcióval hozzuk összefüggésbe nyolcas alakú árkainkat, de nem zárható ki esetleges karámszerű rendeltetésük sem. Sajnos, sem a régészeti, sem a néprajzi párhuzamok nem segítettek eddig e kérdés megválaszolásában.

5. Kopolyakutak (II/B. terület)

Azokat az igen nagy méretű, nagyjából 2-2,5 m átmérőjű gödröket, melyek szűkülve mélyülnek, kopolyakutaknak határoztuk meg. Általában lejtős részeken, egymás mellett ásták őket. Betöltésükben jóval kevesebb az állatcsont- és kerámiaanyag, mint az egyéb gödrökében. E kutak soha nem találhatók a lakóterületen, azaz a házak közelében, hanem mindig ott, ahol karámokat is feltártunk.

Hasonlójellegű objektumok nemcsak a szarmata, hanem az Árpád-kori településrészen is előkerültek. Ezeket lentebb ismertetjük.

6. Egyéb objektumok az állattartó rész északi felén (IV. terület)

A területen mindössze egyetlen, tüzelőhely nélküli, valószínűleg pásztorlakhelyként szolgáló ház és igen kevés, gyér leletanyagú hulladékgödör volt. Nem ismerjük viszont a rendeltetését a feltárt részbe benyúló hosszú, mély, egyenes vagy cikkcakk alakú árkoknak, mivel csak részletüket tárhattuk fel.

4. A lakóhelyektől elkülönülő vermesgödrös településrész

(I/A. terület)

Már az ásatás első évében feltűnt, hogy meglehetősen nagy különbség van az autóspihenő nyugati (III. terület) és keleti (I/A. terület) határoló dombján előkerült objektumok között. Míg az előbbi agyagfoltokkal tarkított földjében több lakóházat és körülöttük jellegzetes „házi” hulladékkal teli, általában kevésbé mély hulladékgödröt találtunk, az utóbbit borító kemény agyagban feltárt objektumoknál az arány a vermesgödrök javára dőlt el. Ezek - bár mindegyikük a klasszikus, lefelé bővülő formát mutatta - egyszerű vagy lejáratos gödrök voltak.

Az a tény, hogy az agyagos talaj alkalmasabb volt vermesgödrök készítésére mint a nyugati faludomb helyenként homokos földje, továbbá, hogy az itt feltárt mindössze két házra sokszorosan több (közel 4oo) vermesgödör jutott, arra engedett következtetni, hogy a domb nyugati részét nem állandó lakásra használták.

A néprajzból is ismert, hogy egyes falvak határában csoportosan alakítják ki a vermesgödröket, melyebbe csőszök vigyáztak. Az 1994-es két ház ezt az elméletet látszik - már a szarmata korban is! - igazolni. Középső cölöplyuk egyikben sem volt, s tájolásuk is a falu akkor ismert házaiéval egyezett. Tőlük D-re volt ugyan pár száz gödör, emberi lakhelyként szolgáló egyéb építmény nyomát azonban nem találtuk. Mindezek alapján úgy gondoljuk, hogy ezt a területet, azaz a feltárt rész keleti dombjának nyugati oldalát a félegyházi szarmata település mindenkori lakói nem lakás céljára használták, hanem terményeik tárolására.

27