Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Termesztett növények - Balla László: Termesztett gabonafajták a XX. században
BALLA László Az újkori búzanemesítés és annak hatása a búzatermesztésre Bevezetés A növénynemesítés az ember által irányított mikroevolúciós folyamat, amely fokozatos, folyamatos és lassú, eredménye csak hosszú idő után értékelhető. A növénynemesítést a 20. században felgyorsította az alaptudományok, elsősorban a genetika és a szaporodásbiológia fejlődése, és ez korábban elképzelhetetlen eredményekhez vezetett. Elég csak a nemesített fajták fémzárolt vetőmaghasználatát vagy a hibrid nemesítés bevezetését említeni. De megemlíthető az intenzív búzatermesztéshez szükséges korszerű fajták előállítása is. A növénynemesítés funkciója kielégíteni a kor társadalmi, gazdasági és piaci igényeit. Ezek a követelmények a fejlődés folyamán változnak, általában fokozódnak, így a feladat egyre nehezebb. így van ez a búzatermesztésben is, ahol az elmúlt négy évtizedben áttértünk az extenzív termesztésről az intenzívre. Ez volt a 20. század második felének a nagy kihívása, amelyre a búzanemesítés megadta a megfelelő választ. Történeti áttekintés A búzanemesítés kisebb nagyobb időkülönbséggel a 19. század közepén kezdődött a nyugat-európai országokban és példájukat követve terjedt a közép- és keleteurópai térségekben majd a világ többi részén. Kezdetben a cél szinte mindenütt a heterogén tájfajtákból a gazdaságilag értékesebb genotípusok kiválogatása és elszaporítása volt. A nemesítés második fázisában, még a 19. század végén megkezdték a keresztezéses nemesítést és a pedigrétenyésztést. Termékenyítőleg hatott a nemesítésre a Mendel törvények újrafelfedezése a századfordulón és a genetika, valamint a kísérleti módszertan fejlődése a 20. század első felében. Mindezek a termeléstechnológia párhuzamos fejlődésével forradalmi változást eredményeztek a nyugat-európai búzatermesztésben, aminek eredménye, hogy a hektáronkénti átlagtermés négyszer-ötször annyi, mint a 20. század elején volt. Ez a fejlődés elvezetett az intenzív búzatermesztéshez, ami újabb feladatokat jelent a búzanemesítés számára. Jelenleg az élenjáró országokban a búza genetikai termőképessége meghaladja a 14 tonnát hektáronként, amiből 8-10 tonna realizálása ma már nem cél, hanem gyakorlat. A tavaszi búzatermesztési övezetben a 20. század második felében következett be forradalmi változás, amit „zöld forradalom” néven ismer a világ. Magyarországon a búzanemesítést Mokry Sámuel kezdte 1864-ben Telekgerendáson, a saját és bérelt birtokán. Feldolgozta a Tiszavidéki búzát és ezzel jelentős előrehaladást ért el a Tiszántúlon. A másik nagy nemesítőnk a „kalászvadász” Szé215
