Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)

Termesztett növények - Surányi Dezső: Az alföldi gyümölcskultúra ökológiai és történeti gyökerei

lógiai sajátosságokat figyelmen kívül hagyó ökonómusok javaslataival sem. Talán épp ők azok, akik ha kellett, 800 hektáros gyümölcsöst telepítettek, alig néhány tucat fajtával; vagy a túlmütrágyázás és a túlpermetezés mámorából sem akartak kimaradni, majd biotermelőkké váltak és most meg integrált termesztés pózában tetszelegnek, miközben fennen dicsérik az ökológialag tájidegen világfajtákat.

Tudomásul veendő, hogy mindig létezik-létezett „perc-gyümölcstermesztői”szemlélet498, de az igen fontos évelő kultúrák, így a gyümölcsfajok-fajták sajátságosságai másra is képessé teszik e növényeket. Kitűnő vegetatív és generatív regenerációs (szaporodási) képességük, az alföldi emberekben még mindig meglelhető érzelmi kötődés a szőlőhöz és a gyümölcshöz, vagyis a hagyományok szeretete megőrzi a maradandó értékeket, a divatok ellenére is. - A mindig újat és jobbat megalapozatlanul és irreálisan is remélő „perc-termesztés”-ből és fajtákból úgyis csak a maradandók őrződnek meg499.

Ezért sem lehet kérdés, hogy példaként a Magyar kajszi, Rózsabarack, Besztercei szilva, Lószemű szilva, Parasztbarack, Vajalma, Nyári piros, Fontos alma, Kálmán körte, Bereczki birs, Kurva körte, Germersdorfi óriás és Májusi korai cseresznye, a Pándy meggy, Cigánymeggy, vagy éppen az Arabitka és Árpával, Búzával és Cseresznyével érő körte, s a Milotai dió, vagy bármiféle régi csemegeszőlő fajtánk sorsa mi legyen, illetve szükséges-e fenntartásukkal foglalkozni500. Nem lehet kérdés! Ha mégis szükséges paradigmaváltás: az egyedül a nagytájunk értékes fajtáinak, termesztési módszereinek megőrzésének programja irányába hatóan lehet. Ugyanis ennek a Magyar Alföldnek van egy sajátos ihlető hatása, az ittélőknek pedig tájformáló szerepe és igénye, amit oly jól látott meg Petőfi Sándor501. „Merülj fel képzeletimben ifjú gondolatim bölcsője, kies Alföld; mutasd fel emlékemben délibábos pusztád nagyszerű képeit, s mezőidet, miknek láthatára nincs.” - idézi az iijú Jókait Szabó Zoltán, ugyanő a tájat lenéző utazók véleményét is felveti: „a legnagyobb pont rajta egy ökör”502.

R. Várkonyi Ágnes503 a Tisza szabályozásának nagy krónikás könyvéről504 írott sorai a nagy természetformáló munkálatokat Orosz Istvánnal együtt gazdasági környezetben helyezte el, amikor a piaci gabonatermesztés, a vasútépítés, az iparosítás is elkezdődött, az infrastrukturális fejlődés népességnövekedést idézett elő, s ezzel a

498 pl. az alföldi termesztői körzetek kb. kétszáz év alatt alakultak ki s megmaradnak: GÖRÖG L. 1954. Magyarország mezőgazdasági földrajza, 79-81. o.

499 Szerencsére a történelem épp az ellenkezőjéről ad hírt: PFENNING Gy. 1988. Szőlő a Duna- Tisza közén, 9-32. o. és ÉGETŐ M. 1993. Az alföldi paraszti szőlőművelés és borkészítés... 59. o.

500 vö. SURANYI 1992. Magyar gyümölcs múltban és jelenben c. egyetemi jegyzettel (KÉÉ, Bp.) és BERECZKI M 1884: Milyen gyümölcsfák valók az Alföldre? - in: Gyümölcsészeti vázlatok III. köt. 24-35. o.

501 vö. HATVANI D. 1988: Táj és nép néhány Petőfi-versben. Forrás 20 (3). 74-78. o.

502 SZABÓ Z. 1988. Szerelmes földrajz, 86-87. o.

503 Századfordulóink 1999. 178. o.

504 DUNKA S.-FEJÉR L.-VÁGÁS I.: A verítékes honfoglalás 1996.

212