Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)

Termesztett növények - Surányi Dezső: Az alföldi gyümölcskultúra ökológiai és történeti gyökerei

voltak: Cegléd, Kecskemét, Kiskunhalas, Szeged488. A Duna-Tisza köze sovány homokjával kapcsolatban Okályi igen szellemes megjegyzést tett tankönyvében: „A kajszibaracknak ugyan nem jó a Duna-Tisza közi homok, de a Duna-Tisza közi homoknak (és a szőlőnek - megjegyzés S.D.-től) jó a kajszibarack.”48 490'1 Az őszibaracknak viszont számottevő körzete csak a Dél-Alföldön, Szatymaz-Öttömös és Csongrád, valamint Kecskemét vidékén jött létreTM, a nemesítői sikerek ellenére a piacos fajták más ökológiai adottságokat követelnek.

A héjasgyümölcsüek közül csak a dió emelhető ki az Alföldön. Beregben, Szatmárban, vagyis a Tisza-Szamos vidékén, s továbbá némileg a Dél-Tiszavidék-i szőlőhegyek környezetében vált jelentékeny gyümölccsé. A Felső-Tiszavidék azért jelentős terület, mert ott őshonosnak számít a dió4”. A bogyósok termesztése sem jelentéktelen az Alföldön, a köszméte Debrecen környékén és Szabolcs-Szatmárban (együtt 80%)492 493 494 495 496, vagy a ribiszke termesztő körzete NyírségbenTM, valamint a málna és a szeder koncentrálódása Szabolcs-SzatmárbanTM, illetve a szamóca szerepe a Duna- Tisza közén és BékésbenTM valóban azt jelenti, hogy a Magyar Alföld pomológiailag az ország legfontosabb nagytája.

Végezetül még egy gondolat, amit Csatári Bálint nyilatkozata váltott ki az anyag összeállításakor9'', s megjelent a Népszabadságban, nevezetesen: romlik az Alföld környezeti állapota. Sajnos igaz, de ebben koránt sem kizárólag a mezőgazdaságnak, s még kevésbé a kertészetnek van döntő szerepe, de azért némileg igaz is, hiszen ha az 50-es évek elejét ideálisnak tekintjük, mikoris az optimális térszerkezet és földhasználat megvolt, akkor az 1959 után elkezdett nagyfokú tömbösítés okozta erős eróziós és deflációs hatások a termőföld értékét súlyosan rontották az Alföldön (is)497. A klímaváltozások jelenlegi jelei és forgó trendje óvatosságra intenek, mert ma ismét eljutottunk a Tisza nagyvizeinek visszatartó tározásának gondolatáig, amint azt Paleocapa tervezte. Ezek ugyanúgy újragondolandók problémák, vagy a Tisza-tó rétiesítő szerepe, vagy mint a kétszintes termesztésről alkotott nézetünk. Igaz, ez nem találkozik a „perc-termesztők” ízlésével és törekvéseivel, mint az öko488 OKÁLYI, i.m. 56. o., KÁRPÁTI-TERPÓ, i.m. 187. o. és NYÚJTÓ F.-SURÁNYI D.: Kajszibarack 1981. 51-55. o., továbbá GYÚRÓ, i.m. 54. o.

489 OKÁLYI, i.m. 57. o.

490 id. MOHÁCSY M.-MALIGA P.-ifj. MOHÁCSY M.: Az őszibarack 1967. 62-66. o„ OKÁLYI, i.m. 64-65. o., KÁRPÁTI-TERPÓ, i.m. 187. o. és együtt 54,5 % (Gyúró, i.m. 54. o.)

491 OKÁLYI, i. 68-69. o„ KÁRPÁTI-TERPÓ, i.m. 187. o. és SZENTIVÁNYI P.: Dió 1972. 11-15. o., in: Dió-mogyoró-mandula-gesztenye szerk. HORN E.

492 OKÁLYI, i.m. 74. o., KÁRPÁTI-TERPÓ, i.m. 187. o. és HARMAT L. 1987. Köszméte, 9-12. o.

493 KÁRPÁTI-TERPÓ, i.m. 187. o. és PORPÁCZY A. 1972. Ribiszke, 22-23. o.

494 KÁRPÁTI-TERPÓ, i.m. 187. o. és PAPP J. - PORPÁCZY A. szerk. 1998. Bogyós gyümölcsüek II. köt. 137-139. o.

495 KÁRPÁTI-TERPÓ, i.m. 187. o. és SZILÁGYI K. 1972. Szamóca, 22. o.

496 Ö.Z.: Romlik az Alföld környezeti állapota. Népszab. 58. évf. 12. sz.

497 SZATMÁRI J. 1999. Elfújta a böjti szél, 392. o., in: Az Alföld... szerk. BAUKÓ T., Békéscsaba c. szimp. kötetben

211