Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Termesztett növények - Surányi Dezső: Az alföldi gyümölcskultúra ökológiai és történeti gyökerei
száma növekszik. A szubmediterrán vagy kontinentális jellegű társulásokat is európai fajokban gazdag asszociációk váltják fel. A növénytakaró vertikálisan változó összetétele és fiziognómiája alapján különíthetők el a vegetációövek, s a kontinentális jellegű Magyar Alföldön az alkörzetek is466. A potenciális, gyümölcstermelésre számba vehető területeken az almatermésűek, a csonthéjasok, a dió, a szőlő, s a bogyósok - legkevésbé azonban a málna - történelmileg kialakult termesztési körzetei olyan értéket képviselnek, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. A felszíni-és talajbeli víz közelségére alapuló kertészeti kultúrák, leginkább a zöldségfajok, s egyes gyümölcsfajok termesztése, mint a szilva, a dió, a bogyós gyümölcsüekkel hasonló területekre koncentrálódott. De azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a termesztő körzetek gyümölcsfajai, fajtái s azok kivadult alakjai még a természetes növénytakaró sajátosságait módosították, sőt alig észrevehetően manapság is módosítják. Az evolúció nem állt meg! Érdekesség talán, hogy a termálvíz lehetőségei szintén termesztő körzeteket formáltak az Alföldön, így a Galga mentén, Békés, Csongrád és Hajdú-Bihar megyékben, általában a Tisza közelében, ahol a geotermikus grádiens igen magas467. Az alföldi gyümölcstermesztés történeti gyökereit vizsgálva, az Alföld peremvidékét, s területét és népeit alakító-tanító szerzetes közösségek példamutató kertészetei, a nyugati, déli, ritkábban keleti s északi jövevények kertkultúrája nagy hatást gyakorolt a magyar mezőgazdaságra. A XVIII. sz.-ban pedig kritikussá vált „szántó vagy legelő” dilemma és konfliktus sikeres megoldódása, amely a legelők jelentékeny részének felosztásához vezetett, kedvezett a „Kert-Alföld” formálódásában. Amint a múlt században tomboló szőlő filoxéravész nyújtotta új lehetőségek a futóhomokon - a szőlő és gyümölcs tekintetében, visszafordíthatatlan tájformáló tényezővé lettek, ugyanígy Trianon is erős hatást gyakorolt egy szétzilált ország újjászervezésében, a kertészeti kultúrájának újjáteremtésére. Az Alföld volt ugyanis a Trianon utáni országnak az a hátországa, amelyre pl. a téli alma-és körte, továbbá más (nyári gyümölcs) fajok (csonthéjasok, bogyósok) területét koncentrálni lehetett, sőt a tagosítás után a nagyüzemi gyümölcstermesztés próbatere is lett. így jutottunk el a kisebb földreformok után, majd az 1945. évi földosztást követően az első tagosításig, amely már akkor megpróbálta a tradicionális táji, ökológiai és a népességhez kötött ismerethalmazát az országnak felborítani a szőlő-gyümölcskultúrában. Az 1959-ben végrehajtott faállomány-cenzus nagyon fontos forrás, belőlük tudható meg, hogy a (belső) házikertekben az összes gyümölcsfa 42%-a, a szőlők között 30%-a, a szórványokban 20%-a s az ültetvényekben csupán 8%-a volt. Az Alföldön az ország gyümölcsfaállományának (87.736.537 db) 50,67%-a, gyümölcstermő cserjéiből (6.283.820 db) 60,64%-a s a málna és szamóca területéből (35,12 ha) 65,5%-a volt, ami a nagytáj területe (52.100 km2) ellenére is nagyon jelentős hányad (1. táblázat és 5. ábra468). A fajok között némi különbséget megfigyelhetünk, de a cseresznye, gesztenye, füge és más gyümölcsök inkább csak kivételnek 466 KÁRPÁTI Z.-TERPÓ A.: Alkalmazott növényföldrajz 1971. 162. o. 467 JUHÁSZ Á. 1983. Évmilliók emlékei 258-261. o. 468 Az 1959. évi gyümölcsfa-összeírás községi adatai 1961. KSH 567-568. o. 207
