Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Termesztett növények - Surányi Dezső: Az alföldi gyümölcskultúra ökológiai és történeti gyökerei
számítanak, biológiai és ökológiai igényeik miatt. A gyümölcsfák-és cserjék faji és szám szerinti eloszlása nagyon változó az Alföldön, amit az 5. ábra is mutatott, s a 6. ábra diagramja pedig a három nagyrégió összehasonlításával meg is erősít (6. ábra4M). E gyümölcsfajok ugyanitt a házikertekben 38,11%, a szőlők között 36,76%, szórványban 13,64% és az árugyümölcsösökben 11,49 % arányban részesedtek, vagyis az 50-es évek végén a pomológiai géntartalékok döntő része a magántulajdonú területeken koncentrálódott469 470, ami csak a 70-es években változott meg - igaz, a házi-és háztáji, hobby-és zártkert jelentősége is megnőtt. Ezek után elsősorban az vizsgálandó, hogy a házikertekben, s a szőlők között továbbélő kétszintes termesztés miként hatott a gyümölcskultúrára az Alföldön, amelynek haszna szolgálta az ittélő emberek boldogulását, sőt olykor a gyermekek iskoláztatásához a pénzforrást, vagyis a lassú polgárosodást a parasztság és kisiparosok körében. Ugyanis a régi telepítésekből származó szőlők között lévő gyümölcsfák termése adómentességet élvezett, megszüntetésére nagyon kevés példa adódott a Dunántúlon. Vagyis piacolni tudtak belőle... Tehát mint már említettük, 1959-ben gyorsult fel az erőszakos birtokváltás az országban, de a jó és rossz példák sora igazolja, hogy egy új központú, hangsúlyozottságú területi elrendezésben olyan genetikai-mutációs koncentráció is elkezdődött, amely értékes változatok, új fajták létrejöttével járt. Ehhez azonban legalább 15-20 év kellett, mint ahogy egy másik társadalmi változás végére jutva, a kárpótlás után a tulajdonjog visszaigazítása sem volt megúszható a genetikai diverzitás szűkülése nélkül. Ilyen léptékű társadalmi változások az országban - fél évszázad alatt - egyedülállóak, a századeleji országbomlás után. Sajnos, amint tévhit volt régen, hogy csak óriási s homogén tömbökben termesztők a gyümölcsfélék, a legújabb tévhit legalább annyira káros: akinek földje van - hiszi -, tud is gazdálkodni. Mindezt mondja olyan történeti-ökológus, aki sosem nézte rokonszenvvel sem az egyik, sem a másik, vagyis sem az előbbi, sem az utóbbi íróasztalnál született döntéseket. Mindkettő a környezet állapotának romlásával, génanyagaink szűkülésével is járt; ugyanakkor az új alakok születése, megmaradása és egyes új kultúrfajták elvadulása47' reményt ad arra, hogy a Magyar Alföld tradicionális gyümölcskultúrája és termesztő körzetei is megmaradnak. „A termőtájak ideális földrajzi elhelyezkedése akkor következik be, ha a természeti és gazdasági tényezők optimuma területileg fedi egymást.”472 Majd másutt Okályi ezt írja: „Optimális termőtáj az a földrajzilag meghatározott terület, amelyen belül valamely gazdasági értékű növény a legkisebb munka-és anyagráfordítással a 469 uo. 11-20. o. 470 továbbélése a „homoki háztáji gazdaságokban” figyelhető meg, amelyet FÜR L. 1983. Kertes tanyák a futóhomokon, 203-225. o. még érzékelt. Figyelembe veendő ERDEI F. 1957. Futóhomok, 75. o.-n írott sorai: „A homdk segítette a szőlő-és gyümölcstermelés kifejlődését, a kerti kultúra pedig bőven buzogó forrása lett mindhárom város (ti. Cegléd/Kecskemét és Nagykőrös) társadalmában a fölemelkedésnek és a polgárosodásnak.”. 471 vö. SURÁNYI D. 1998. A gyümölcsfajok és-fajták származása és keletkezése 17-41. o., in: Gyümölcsfajta-ismeret és-használat szerk. SOLTÉSZ M. 472 OKÁLYI I. 1954. Gyümölcstermelés I. köt. 45. o. 208
