Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)

Termesztett növények - Surányi Béla: Régi gazdasági növényfajták, tájfajták a XVIII-XIX. században

pát vetették. Az Alföldön az Il/miczi (Moson megye) fajta terjedt el.329 Jelenleg a Tápiószelei Agrobotanikai Központ géncentrumában találhatók a következő őszi árpa tájfajták: Püspöki, Ravazdi, Drégelypalánki, Nyíregyházi, Ácsi és Kertai.

A zab a 18-19. század közepéig a Kárpát-medence legfontosabb takarmánynövénye volt.330 A 18. századból331 332 ismert fajták közé tartozott a közönséges fehér zab (fehér magyar zab), a kövér angol (anglus) zab, barna zab, fekete magyar (cigány) zab, kopasz vagy csupasz zab. Cserháti Sándor a doppaui fajtát honosította meg. Híres táj fajták egyike a tatár és a szibériai (orosz) zab. A hazai nemesítés megindulásáig a német kultúrfajtákm váltották be legjobban a hazai reményeket.

A hajdanvolt növényféle, „a kisember gabonája”333 hosszú időn keresztül a köles volt. A 18. században, de még a 19. században is „megbecsülhetetlen gabona,”334 kásanövény. A Mezei gazdaság könyve a közönséges bugáskölest és a füzéres vagy olasz kölest említi. A Cserháti-iskola335 a közönséges, az olasz és a vérköles változatot veszi számításba. A vetésforgóban ritkán vagy alig szerepelt. Papp Zsigmond szerint336 a hazánkban termesztett legősibb típus a szétálló bugájú köles volt, az egykori kapáskultúra, a kásakor képviselője.337

A pohánka termőtája338 a Felső-Tiszavidék és Székelyföld, ezenkívül Sáros, Liptó és Túróé megye,339 DNy-Magyarországon pedig az Őrség vidéke, ahol hajdina néven ismert. A Székelyföldön haricskának nevezték. A legelterjedtebb volt a közönséges pohánka sötétbarna és ezüstszürke magszínü változata.340

A tatárka apró, nehezen hántolható magjával jelentéktelen szerepet játszott a magyar gabonatermesztésben. Debrecen környékén pl. a 19. században zöldtrágyaként hasznosították.341

A búza riválisává szegődött az Újvilág növénye a kukorica. Hazai elterjedtségére, a magyar növénykultúrában betöltött szerepére utal gazdag néprajzi hagyománya342 és termeléstörténeti gyökerei.343 Olyan sikeres volt a meghonosodása, hogy pl. az Alföldön még napjainkban is a búza mellett a másik „saroknövény.”344 Szerepkörének kedvezett a hazai állattartás szerkezete és takarmánygazdálkodásunk sajátossága. A

329GAÁL L. 1978. 526. o.

330 SZABÓ L. 1982. 23.0.

331 GAÁL L. 1978 297.0.

332 SZABÓ L. 1982.25.0.

333 KAPÁS S. 1997. 12.0.

334 KAPÁS S. 1969. 155.0.

335 GAÁL L. 1978. 527. o.

336 KAPÁS S. 1969. 156. o.

337 RAPAICS R. 1934. 95. o.

338 KÁRPÁTI L. - BÁNYAI L. 1980. 9-13. o.

339 GAÁL L. 1978. 298. o.

340 Ua.: 527.0.

341 Lásd: 338. jzet

342 BALASSA I. 1960.

343 SURÁNYI J. - MÁNDY GY. 1955. 22-24. o.

344 SURÁNYI B. 1994. 403. o.

183